Azt hittem, teljesen kihalt a Planescape vonal, ami SZVSZ az amerikai szerepjáték - termés legszellemesebb sorozata. Nem mellékesen ebben a világban játszódik a Planescape:Torment, ami a valaha készült legjobb számítógépes játék. Erre belebotlottam a 2004 -es Beyond countless doorways című könyvecskébe. Elsőre nem mutatott túl sokat, de hát unalmamban belelapoztam. Első vélemény: Egész jó Planescape koppintás. Azután elolvastam a Bevezetőt, és megtudtam belőle, hogy a Planescape írógárdájának kb. fele dobta össze. Így már kicsit más szemmel néztem rá, legalábbis a "koppintás" jelzőt visszavettem. Tehát a végeredmény: A régi Plasecape vonalat folytatja a régi gárda, d20 Open Game License örve alatt, ha már a TSR nem hajlandó kiadni. Sajnos, gondolom szerzői jogi gubancokat elkerülendő, nem használhatták a TSR által levédettt kifejezéseket. (Ismerős? Ynev, KÉ, TÉ, VÉ...) Az elején röviden és érthetően megpróbálják elmagyarázni a síkok lényegét. Sajnos tényleg dióhéjban sikerült leírniuk. Aki már ismeri a síkokat, annak semmi újat sem mond, aki most ismerkedne velük, az nem lesz sokkal okosabb. Sajnos valahogy nekem nem jött át az a kifinomult rendszer, ami a Planescape világát jellemezte: Ott ugye megvannak az elemi síkok, a semleges síkok, a törvényes, a kaotikus síkok, ezek keverékei. Sigil a középpontban, körülötte a Nagy Gyűrű, egyszóval olyasmi, mint egy reneszánsz rézveretes kozmoszmodell. A Sztüx folyó, amely minden síkon átfolyik, összekapcsolva az egész Multiverzumot. Itt sajnos nyoma sincs semmi ilyesminek. Egyszeűen végtelen sok világ létezik egymás mellett, amik majdnem véletlenszerűen kapcsolatba kerülnek egymással időről - időre. Ennyi. Oké, hogy az eredeti formájukban nem igazán szerettem az elemi síkokat, így azonban valahogy elveszett az egészből az a tündéri rendszer, ami olyan vonzóvá tette a Planescape világát. Még a Sztüx folyót is kiherélték, helyette egy úgynevezett "Celestial River" folyik keresztül a síkokon. Ennyi. Ezen kívül vannak síkok, amik közelebb állnak a pokolhoz vagy a mennyhez, de ennyi. Nincs meg a Vérháború, vannak ugyan démonok, és ördögök, de nem szomjazzák olyan olthatatlanul a halandók lelkeit, vannak ugyan angyali teremtmények, de nem küzdenek a démonok ellen. Csak vannak. És valahogy ez az érzésem az egész világgal kapcsolatban: Nem feszülnek azok az ellentétek, amelyek a Planescape világát olyan ellenállhatatlanná tették. Mintha minden céltalanul történne, mintha a síkok lakói csak úgy léteznének bele a vakvilágba. Külön fejezet foglalkozik a síkok őrzőivel, és az ő kötelezően meglévő ellentétpárjaikkal, nemeziseikkel. (Planar Wardens, Planar Purveyors) Ezt a fejezetet a TSR által levédett kifejezések kínos kerülgetése jellemzi. Ez a feszengés a 28. oldalig tart. Onnantól kezdve csak és kizárólag egyes síkok leírásából áll a könyv. Ugyan nem számoltam meg, de olyan kb. húsz teljesen különböző sík részletes leírása található meg a könyvben. Ráadásul ezeknek kb. a fele ötletes, és érdekes kalandhelyszín. Néhány, a teljesség igénye nélkül: Avidarel, egy kialudt csillag kiégett maradványai, ahol a fekete obszidiánsziklák mélyén megbúvó érctelérek csábítják a sarkvidéki hideggel, és gyilkos kísértetekel dacolni képes bányásokat. Curnorost, a holt angyalok síkja, ahová a mennyei teremtmények kerülnek haláluk után. Dendri: Egy lila, éppen csak derengő nap melegítette dzsungelvilág, amelyet eredetileg értelmes pókok laktak, de pár éve formianok leptek el, akik hatalmas hangyaváraikk között világító gömbökkel űzik a sötétséget, és ezzel az őslakos pókokat, akik kénytelen - kelletlen partizánként harcolnak a hódítók ellen, ki - kitörve az erdő egyetlen ép foltjából. Ouno: A viharbirodalom, ahol a savas óceán fölött lebegő kőszirteken épült falvak, és kisebb városok között égi hajók hozzák - viszik az árut, és ahol a megannyi világ kincseit szállító hajókra rettenetes kalózok lesnek. Ráadásul maga a mélyben háborgó tenger egy istennő, akit a sík lakóinak nagy része Anyaóceán néven tisztel, és aki látomásokon keresztül tolmácsolja akaratát hívőknek, és hitetleneknek egyaránt. Palpatur: Egy élő sík, amely valaha öntudatra ébredt, és tudatosan tiefling lakókat vonzott, mivel kedvelte az élőlényeket. A lakók szaporodtak, sokasodtak, mivel Palpatur minden igényükről gondoskodott, saját testéből növesztett városokat, és élő gépeket, hogy segítse boldogulásukat. Ám egy nap a sík valami gonosz véetlen folytán egyszerre kapcsolódott össze egy ördögi és egy démoni síkkal, akik ugye régi jó szokásuk szerint egymásnak estek, Palpatur teste pedig csatamezővé változott. Hogy fogadott gyermekeit megmentse, Palpatur szájakat növesztett, s elnyelte a harcoló feleket, de maga is tönkrement. Palpatur "kómába esett". Azóta elnéptelenedtek a saját testéből növesztett városok, mozdulatlanná merevedtek az élő gépek, és véletlenszerű kinövések irtják a tieflingeket. Az Alvó Isten Lelke: Egy menekülő isten egy gépekkel, fogaskerekekkel, áttételekkel telezsúfolt sík mélyén alszik (Mechanus ugrott be...). Tevaeral: A sík, ahol a mágia folyamatosan gyengül, és ádáz háborúk dúlnak a varázshasználók és a világiak között. Összességében egész hangulatos kis könyvecskét sikerült összehozni, jó pár ötletes sík került bele, számtalan kalandötlet. Jól használható, jól megírt kiadvány. Talán lehet, hogy a Multiverzum light nem olyan, mint a régi, de attól még élvezetes kalandhely lehet. Értékelés: Ötlet: 6/10 (Planescape utánérzés) Kidolgozottság: 4/5 Hangulat: 7/10 Elborultság: 3/10 Összesen: 20/35