Inkább elmélkednék egy kicsit. Divatba jött mostanában (Mostanában? Már '94 -ben is divat volt.) a MAGUS rendszerét szidni. Mondván, hogy primitív, hogy átgondolatlan, ADnD klón, stb. stb. Mindannyian hallottunk már jó pár ilyet. Legutóbb az d20 MAGUs kapcsán merültek fel ugyanezek a vádak, és ezzel el is intézték a könyv üzleti kudarcát. Nem is tudom... Kissrác koromban én is bőszen keresgéltem a hibákat a MAGUSban, de valahogy egy idő után elvesztette a varázsát. Hiba mindenben van. Ez tény. Azonban, ha egy számítógépes játékba kerül valahogy egy bug, azt a tisztelt játékosok azonnal ki is használják, és a lehető legnyagyobb természetességgel adják tovább egymásnak. Ne mondja senki, hogy még sohasem kereste ki alahonnan a kedvenc játékának azon pontjait, ahol teszem azt egy párbeszéd során végtelenszer ismételhető egy TPt, vagy aranyat jelentő beszélgetés. Azonban a "rendes" szerepjátékoknak, (Mesélő, csapat, szabálykönyv...) épp az lenne a lényege, hogy emberek vezetik a játékot, és emberek játszsanak, tehát a hasonló bugok egyszerűen kiszűrhetőek, játék közben, manuálisan. Innentől kezdve nem egészen értem, hogy a rendszer akármilyensége mennyire befolyásolja a játékélményt. A d20 rendszerrel is épp olyan élvezeteseket lehet játszani, mint akármelyik másik szuperdivatos rendszerrel. Be kell látni, hogy egyetlen igazi valósághű rendszer sincs. Nem is lehetne, a legtöbb játékban előforduló szituációba sohasem kerülünk. Így a rendszernek csak annyi jelentősége van, hogy teszem azt melyik karakter erősebb - okosabb - fut gyorsabban - varázsolhat többet. Nem gondolnám, hogy a rendszer írójának feladata az úgynevezett játékegyensúly megteremtése, minden igyekezete ellenére is bármikor felborulhat egy kellően erélytelen KM és néhány tápoló hajlamú játékos kezei között. Épp azért szeretem a 24 órás szerepjátékokat, mert nem terhelik fölöslegesen a játékost százoldalnyi szabályokkal, amiket legalább felismerés szintjén ismerni kellene, hanem pár tulajdonság, pár szabály, oszt jóvan! Gyanítom, hogy egy ilyen minijátékkal legalább olyan élvezetes játszani, mint egy igazi, ötszáz oldalas "komoly" szerepjátékkal. Nagy előnye még az ilyen minirendszereknek, hogy sokkal kisebb a bugok esélye, mivel értelemszerűen kevesebb szabály ritkábban akad össze egymással. Az esetleges konfliktushelyzetekre pedig a KM nyilván csípőből találhat megoldást.
Sokkal fontosabb mindezeknél a világ. Egy jól kitalált világ, ami nem úgy néz ki, mint minden létező földi kultúra és történelmi kor tarka mozaikja, hogy lehetőleg mindenki megtalálja köztük a kedvére valót, nagyon nagyot dob a játékélményen. Nyilván nem kell ennek a világnak olyan végletes részletesnek lennie, mivel úgyis csak a csapat körül lényegesek a részletek ahol nem járnak, amit nem érintenek, az amúgy sem létezik számukra, a KM meg úgyis kidolgozza a közvetlen környezetüket. A nekem tetsző világok inkább olyanok, amelyek vagy a való világra épülnek (Például a Vampire vagy a Wraith az első kiadás idején), vagy egy érzékelhető gondolatfüzérre felfűzhetőek, mint például a Codex világa. Ezek azonban csak apróságok, akármilyen világból nyugodtan kihagyhatóak a nekünk nem tetsző részek, azokkal egyszerűen nem kell foglalkozni. És épp itt jön be a MAGUS előnye: Millió könyv jelent már meg hozzá, létezik rajta néhány hihetetlen részletesen körülírt, logikus felépítésű birodalom (Teszem azt Krán, ami máig az egyik kedvencem, illetve az orkok törzsei, esetleg Pyarron, vagy Toron). Mindnek megvan a kidolgozott története, szerkezete, társadalma, stb. Úgy is fogalmazhatok, hogy már kialakult a világ köré egy közös, mindenki által ismert mondakör, amiből szabadon meríthet bárki saját alkotásaihoz.
Épp ezért most már mindenképpen a MAGUS mellett foglalok állást, bármilyen vitában. Uyanis a rendszer szinte semmi. A MAGUShoz is van vagy öt, mindenki játsszon, amit csak akar. A világ az igazi érték, a rengeteg regény, kalandmodul, kiegészítő, amit ennyi év alatt összeírkáltak tehetséges és kevéssé tehetséges emberek. Épp ezért nem tetszenek azok a kísérletek, amikor MAGUS logóval jelentetnek meg tökéletesen más világokan játszódó regényeket (PL: Farkasének, Két hold, a Codex esetében Vavyan Fable Varázscsók című oldalvágása, amiből az első öt oldal játszódott Abrysson, a többi nem, ellenben röhejesen hatott, és komoly kárt okozott a világnak.), mivel aláássák a világ egységét.)
Zárszóként: SZVSZ tökéletesen lényegtelen a rendszer, a MAGUS igazi értéke a köré rakódott hordalék, nem a d20, d100 vagy mittoménmilyen szabályzat, ám ha bármelyik életben tartja a világot, ám áldásom rája, csak ne vesszen el.