Kicsit továbbvive az idegen fajok témáját. Egy ember fő késztetései röviden összefoglalhatóak: Létfenntartás, fajfenntartás, közösséghez tartozás/rangsorban előbbrejutás, szex/szerelem, játék. Nyilván az egyes emberek esetén, illetve egyes kultúrákban ezek fontossága változhat, de egy ember fő késztetéseit jobbára ezen sarokpontok köré lehet feszíteni. Ha igazán idegen fajt akarnánk alkotni, ezek azok a támadáspontok, amik azért többé - kevésbé megvannak minden fantasy fajban, és amik mentén igazán durva idegen fajokat lehetne kitalálni.

Létfenntartás: Legutóbb már értekeztem a táplálkozásról, azt nem boncolgatnám újra. Azonban mi van akkor, ha egy faj egyáltalán nem eszik? Hülye gondolat, de mi van, ha úgymond lithotróf, vagyis csak egyszerű ásványi anyagokat igényel? Az emberi történelem során gyakorlatilag végig a parasztok adták a társadalom gerincét, hisz a gyenge terméseredmények miatt csak viszonylag kevés (Mármint ahhoz képest kevés, hogy manapság a fejlett országokban 1 paraszt kb. 100 embert tart el.) nem - élelmiszertermelő embert tarthattak el. ("Nemesek", "Szamurájok", "Papok") De mi van, ha nem kell mezőgazdaság? Ha az evés annyi, hogy felkapsz a földről egy közepes méretű követ, és elropogtatod? Ha minden egyes egyed kézműves, harcos, pap, varázsló, vagy valami hasonló, a klasszikus fajoknál kiváltságosnak tekintett foglalkozást űz? Milyen társadalmat alakít egy olyan faj, ahol nem kell elnyomni a jobbágyokat, nem kell röghöz kötni őket, stb. mivel nincs mezőgazdaság? Amolyan egyenlők köztársaságát képzelném el, hiszen minden egyes felnőtt egyed egyformán kiveszi a részét a GDP -ből. Nem készleteznek semmit, hiszen télen is ugyanúgy van kő, ha útnak indulnak, nem kell kaját csomagolni, hisz majd szednek valami követ az út széléről.

Másik örökké visszatérő probléma a létfenntartás köréből az életkor. A legtöbb játékban minden egyes fajnál legalább 200 év a születéskor várható élettartam. Ez oké, nyilván alapvető emberi vágyak kivetítése, de akkor is érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy az emlősök közül messze az ember él a legtovább, néhány más állat esetleg megközelíti a mi 70 - 80 éves életünket, de túlnyomó többségük nem számíthat tíz évnél hosszabb létezésre. Mi lenne egy fajból, amelynek egyedei teszem azt csak 20 évig élnek? Milyen rohanás lenne az ő életük? Mi lenne ha nem lennének öregek? Bölcs öreg varázslók, ősz hajú papok, réges - régi csatákról regélő harcosok nélküli kalandok, ahol egy év is nagy idő, hisz egy élet alatt senki sem lát többet húsz tavasznál.

Fajfenntartás: Az emberek életének jelentős részét az utódnevelés teszi ki. Képzelj el egy fajt, ahol a gyerekekkel nem foglalkoznak. A nőstények leraknak tavasszal kétszáz tojást, elássák egy homokdombba, és mennek a dolgukra, részükről megtették, amit megkövetelt a haza. Nincs párkapcsolat sem, ha csak a tavaszi, két hetes párzási időszakot nem tekintjük annak. Nincsenek családok. Nincs szerelem, csak amolyan két hetes lángolás. Nincs gyereknevelés, nincsenek igazi, emberi érzelmek. Ettől még nem biztos, hogy társadalom sincs, lehet, hogy szigorú keretek között élnek az egyedek, az utódnevelést is közösen végzik, a "szülők" egy adott helyre, teszem azt a tudás istennőjének a templomába tojják a tojásaikat, ahol az istennő papjai gondozzák - tanítják a kikelő apróságokat.

Nálunk, embereknél természetes, hogy a férfiak és a nők hasonlóak. Jó, jó vannak különbségek, de nem számottevőek. De képzeljünk el egy olyan fajt, ahol a hímek egyetlen szerepe a genetikai információ átadása. Kicsik, alig tíz kilósak, csecsemőkoruk után nem is nagyon nőnek tovább, értelmi képességeik sem túl fényesek, gyakorlatilag egy kétéves lánygyermek szellemi szintjén állnak. A társadalmat teljes egészében nők alkotják, mindent ők végeznek. Érdekes kalandot lehetne kerekíteni abból, ha emberi hímek kerülnek egy ilyen társadalomba. Mit szólnának hozzá a nőstények? Megpróbálnák elirtani őket, mint természetellenes förmedvényeket, vagy éppen megmentőként üdvözölnék az igazán férfias hímeket?
De meg is fordíthatjuk a helyzetet: A társadalmat férfiak alkotják, a nőstények gyakorlatilag mozgásképtelen keltetőgépek, egyetlen feladatuk az újszülöttek kihordása.

És akkor nem is beszéltünk még az ivartalan szaporodási formákról! Mi történik, ha egy faj már évezredek óta szűznemzéssel szaporodik? A nőstények önmagukban megtermékenyülnek, hímekre egyáltalán nincs is szükség. Nyilván a genetikai változékonyság ez esetben minimális, hiszen mindössze néhány vérvonal létezik, amelyek csak az időről - időre bekövetkező mutációkkal változnak, egyébként az egyes egyedek édesanyjuk klónjai. Értelmes lények esetében nem nagyon hiszem, hogy létezhetnek tartósan osztódással, bimbózással, vagy egyéb, eredendően ivartalan módon szaporodó formák, de ha nagyon durvát akarsz, ám legyen.

Közösséghez tartozás: Az ember legfőbb testi szükséglete - ha élhetek ezzel a képzavarral - a valahová tartozás érzése. A tudat, hogy vannak bajtársai, falkája, törzse, családja, stb. Ez nyilván az emberi faj őstörténetéből ered, amikor is a horda volt a társadalom legmagasabb szerveződési szintje, és a hozzá tartozás alapvető volt az életben maradáshoz. Az emberi emlékezet ezt az időszakot máig "Aranykor" néven tartja számon. Azonban az ember eme szociális sajátságából következik, hogy minden eszközzel azon munkál, hogy a közösség rangsorában feljebb kerüljön, előbbre jusson. De mi van, ha egy faj nem törzsi alapon szerveződik? Ha nincs is igazi társadalma, hanem az egyedek, vagy párok magányosan élnek, mint például a tigriseknél? Ilyen felállást leginkább ragadozóknál, vagy rejtőzködő életmódot folytató növényevőknél tudnék elképzelni, de nem lehetetlen máshol sem. Ilyenkor a szülők tanítják meg mindenre az utódaikat, amire csak szükségük van. Azonban ilyenkor egy sor emberi tulajdonság hiányzik ezekből az egyedekből: Például az önfeláldozás. Az emberi lét fontos része a csoportérdek előbbre helyezése az önérdeknél. De ha nincs csoport? Nincsenek adók, nincsenek igazi sorozott hadseregek, mivel a "haza" semmit sem jelent a faj egyedeinek. Nincs társadalmi munka, nincs alamizsna, mivel semmilyen kapcsolat sem fűzi össze őket a könyörtelen önérdeken kívül.

Más oldalról közelítjük meg a kérdést, ha az ember folyamatos felemelkedési vágyát támadjuk. Ha egy fajnál valami okból nincs az egyedek között rangsor, vagy ez a rangsor már a születéskor eldől, hiányzik majd belőlük a becsvágy, a törekvés, a késztetés, hogy kitűnjenek a többiek közül. Ha már földi hasonlatot keresnénk mindenképpen az államalkotó rovarokat említhetném, ahol is ugye a bábból kibújó rovar máris dolgozó, katona, vagy ivaros alak, és az is marad, az egyes formák között nem létezik átjárás. Ezt a típust már sokan kivesézték, nem is szánnék rá több fölösleges szót.

Szex/szerelem: No igen, a földön valamiért csak a főemlősök, tengeri emlősök, és még néhány nevezetes kivételnek számító fajnál számít valamit a szexualitás. A legtöbb földi szervezetnél a kopuláció gyors, lényegretörő, és hatásos. Valamiért jóformán csak nálunk van ilyen nagy szerepe az erotikának, a testiségnek, és valószínűleg ennek köze van ahhoz az érdekes tényhez, hogy az ember rendelkezik a földi élővilág egyik legkevésbé hatékony megtermékenyítési módjával. Az embernél érzékibb fajt nem nagyon tudnék elképzelni, inkább csak olyat, ahol a szexnek kisebb szerepe van, mint nálunk.

Játék: No igen, a leginkább elhanyagolt terület, pedig az ember életének jelentős részét épp játékkal tölti. De mi lenne, ha ilyen késztetések nem lteznének: Nincsenek játékboltok. Oké. Nincsenek kártya- rulettbarlangok. Oké. Nincsenek focimeccsek. Hűha. Még egy vacak szerencsekerék sem megy a TVben, csak parlamenti közvetítések, és drámák. Brrr....