Rég halott dolgok

2007-01-08T14:07:00.000-08:00

No, említettem, hogy azért nem csak lógtam, amióta nem írtam. Elkészítettem két kalandmodult, is, amelyeket fel is tettem a www.rpg.hu oldalra.
Az első: http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4770 Feketvölgy néven fut

A második: http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4778 Az utolsó emberig néven fut

Érdemes összehasonlítani a két modult. Az én véleményem szerint: A Feketevölgy hangulata elsőrangú, az alaptörténete kellően fordulatos, a szereplők változatosak, illenek a völgybe, ráadásul gyakorlatilag nulla mesélői erőfeszítéssel kellemes nyomozgatós kalandokat lehet benne mesélni. Vannak benne apróbb tárgyi tévedések, illetve kényes pontok, ám semmi olyan, amit ne javíthatna ki magának bármelyik mesélő.

Az utolsó emberig: Hát nem is tudom. Ez a modul nem igazi kedvencem. Sablonos történet, kb. a Pánikszoba színvonalán, semmi igazi csavar. Ellenben a nagy büdös semmi közepén játszódik, így értelemszerűen elég nehéz belekötni, illatve tényleg szépen kidolgozott modul, gyakorlatilag minden szálat elvarrtam. Tisztes iparosmunka, semmi különleges.

Ehhez képest a reakciók: A Feketevölgy című modulra elindult az ordenáré fröcsögés. Minden apróságba belekötöttek (Pl: A Crantai Birodalom valóban nem terjeszkedett Dél - Ynevre. És? Meséld északon!), illetve lyan dolgokba is, amik sajnos nekem nem egyértelműek: Pl. miért ne lehetne férfi boszorkány Yneven. Az érveimet lásd a hozzászólások között. Minősíthetetlen hangon óbégattak kis niemandok, hogy márpedig ők mekkor aelbaszott mesterek. A kedvencem az volt, aki közölte, hogy ő már '95 -ben is ennél jobb modulokat írt. Különösen érdekfeszítő vitát folytattam egy arccal, aki mindenáron amellett kardoskodott, hogy Yneven a nőket bizony elnyomják. Amikor rávilágítottam, hogy ez egyetlen regényben, modulban, kiegészítőben sincs így, akkor közölte, hogy azért, mert azokat láncbikini fanatikusok írták, a nőket igenis elnyomják Yneven.
Hát, én nem tudom. Az alapötlet szerintem egész jó. A modul stílusát lehet boncolgatni, semmivel sem volt durvább, mint a hozzászólások zöme. Jó, tényleg kicsit olyan "mindent bele" érzésem van, hoyg íy elolvasgatom, de ennek okozóit simán ki is lehet hagyni, vagy kicserélhetőek.

Szóval túlmenve azon, hogy úgy tűnik ma Magyarországon az ordenáré észosztás lett a követendő norma, valahogy nem értem, honnan jött hirtelen az emberekbe ekkora arrogancia. Annak idején, ha valaki leírt valamit, sőt, a normálisabb fórumokon még ma is (Rpg.hu Kalandötlet fóruma, hogy ne menjünk messzire.) nem a negyatívumokba kapaszkodunk, mint egy pitbull terrier, hanem a pozitívumokat, a használható dolgokat igyekeznek kiemelni a hozzászólók. Nem értem, miért nem lehet egy kis jóindulattal közelíteni egymáshoz?

Mai rinyapartink ezzel véget ért.

2007-01-06T09:56:00.000-08:00

Hosszabb kihagyás után jelentkezem megint. Azért nem töltöttem teljes tespedtségben az időt, két kalandmodult sikerült összeraknom, illetve egy cikk és egy kalandmodul 95% -os készültségben áll a gépemen.

Ma csak dühöngeni szeretnék egy kicsit: BCDC++ segítségével keresgélek MAGUS kalandokat, illetve kiegészítőket már jó pár napja. Nem akarok a nyálverés bűnébe esni, de mintha már senki sem tudna helyesen írni kis hazánkban. A hajam égnek áll a nyelvi leleményektől, úgymint:

sejem
szabájok
súlyt

Nem tudom, miért van ez, alapesetben mindenkit megtanítanak írni - olvasni hét éves korára, vagy ha nem, azért a Woedben van helyesírás - ellenőrző, ami az ilyen bosszantóbb hibákat pirossal aláhúzza.

2006-09-07T08:04:00.000-07:00

No, olvasgatom éppen kedvenc oldalamat, az rpg.hu -t, és megakad a szemem a mai híren: Újabb per készülődik a
MAGUS háza táján, most épp a Fekete Torony adott ki egy régi Wayne Chapman regényt, amit a Tuan kiadó rettentően
sérelmezett. A FT szerint jogszerűen jártak el, az íróval, és a védjegy tulajdonosával (Gameskút) is leszerződtek.
Mindkét fél perre készül. Ennyi a hír. Könyörgöm! Én most ország - világ előtt tanulatlan parasztnak fogok tűnni,
de én ezt nem értem. Akkor 2003 ban az Inomi megvette a MOKUS jogait valakitől, aki/akik a régi Valhalla jogok egy
részét birtokolták. A szerepjáték és a regények kiadásának jogát is eladták akkor, legalábbis a hírek szerint.
Kiadtak egy D20 rendszerű MOKUS alapkönyvet, majd azonnal jogi vitába keveredtek a jogok egy részének
birtokosaival. A kiadvány nem tudom, hogy fogyott, mindenki fikázta, jobbára alaptalanul, de gondolom nem lehetett
túl nagy üzlet, mert 2006 márciusában újabb tulajdonosváltás történt, a Tuan kiadó vette meg az összes, Inominál
lévő jogot. Ezek után, alig fél év múlva hogy a búbánatba jön ide a Fekete Torony? Tulajdonképpen hány kézbe
szórták szét annak idején a Valhallás védjegyeket? Mihez van joga a Gameskútnak egyáltalán? Ha jól emlékszem,
annak idején már a Shuluri viadal kiadásakor is pereskedett az Inomi a Gameskúttal, de egy idén márciusi interjú
(http://sfportal.hu/interjuk/interjuk/interju_morocz_tiborral_a_m.a.g.u.s._kiadojaval.html) alapján a Tuan is
perli a Gameskutat. Vagyis aki csak az üggyel kapcsolatba került négy fél (A negyedik kilétét homály fedi,
utalások alapján a Smart-Sector Kft., ami az Index munkatársainak spin - off cége, de ez egyáltalán nem biztos.)
kölcsönösen perli egymást. Eddig csak hárman pereskedtek, ám ekkor hirtelen beszálltak a buliba a
Szürkecsuklyások, akik egy laza csuklómozdulattal új frontot nyitottak.
Mit is akarnak ezek:

Szürkecsuklyások(Fekete Torony): Kiadni a régi regényeket, és új könyveket. Nem egészen világos, hogy csak
regényeket, vagy kiegészítőket is, és melyik MAGUS rendszer alá.

Inomi: Alighanem kiszállni a buliból. Különben miért adta volna el a könyvek - szerepjátékok kiadási jogát a
Tuannak.

Tuan: Könyveket és szerepjátékot kiadni MAGUS alá. Valamint új MAGUS alapkönyvet is ki szeretne adni. Lassan
megérjük, hogy mindenki nyomtatásban is a világ elé tárja az ő szeretett kis MAGUS házi szabályait. Kérdés, hogy
ki fogja megvenni? Gondolom a d20 sem lett akkora üzlet, hogy megérje rövid időn belül még egy alapkönyvvel
előrukkolni, ami természetesen régi Valhallás szokás szerint egyik régivel sem kompatibilis.

Titokzatos negyedik fél: Nem tudni, perel mindenkit. Gyakorlatilag valaki, akit kihagytak a buliból, de van még
pár védjegy a tarsolyában.

A helyzet sajátosan Magyar: Perben haragban a világon mindenkivel, kompromisszum nyista, hét sovány tehén egymást
feji, vagyis mindenki egy döglődő játékból akar meggazdagodni.
Mivel nekem is homályos maradt az ügy, rövid ideig bogarásztam a Szabadalmi Hivatal adatbázisaiban, és íme, a
találatok:

"MÁGUS" védjegy az Inomi nevén

"Pyarron", "Ynev", "Alyr Arkhon", "Erion", "Tier nan Gorduin",
"M.A.G.U.S., avagy a Kalandorok Krónikája", "Krán"
a Gameskút nevén

"Kiválasztottak", a hatlábú lovacska, a Valhalla Holding vagyonkezelő Kft nevén

"Valhalla Páholy" a Val-Art-La Szolgáltató Kft. nevén

"TÉ" "KÉ" "MGT" "VÉ" a Smart-Sector Kft. nevén

"M.A.G.U.S., avagy a kalandorok krónikái" : Ezt a védjegyet idén februárban jelentette be Gáspár András. Ezek
szerint különbözik a "kalandorok krónikái" és a "klandorok krónikája" kifejezés. Érdekes...

Amennyire jogi ismeretek nélkül vissza tudom nyomozni, az adott védjegyek története:

"MÁGUS": 2004 -ben jegyeztete be az Inomi. Érdekes megfigyelni, hogy ékezetel, vagyis ez máris nem a M.A.G.U.S.
logó.

"Pyarron" "Ynev", "Alyr Arkhon", "Tier nan Gorduin", "Krán","M.A.G.U.S., avagy a Kalandorok Krónikája": 1996 -ban
jegyeztette be a Valhalla Páholy könyvkiadó Kft. 2003 -ban megvette a Smart-Sector Szolgáltató és Kereskedelmi
Kft. 2004- ben megvette a Gameskút Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.

"M.A.G.U.S., avagy a kalandorok krónikái": Ezt a szóösszetételt 2006 -ban jeyezte be Gáspár András, a jelek
szerint még nem iktatták.

"Valhalla Páholy": 1998 -ban lajstromozták, és 1999 -ben került a Val-art-la Kft kezébe jogutódlás útján.

"TÉ" "KÉ" "MGT" "VÉ": Ezeket is 1993 -ban jelentették be, majd 1996 -ban lajstromozták a Valhalla Páholy
Könyvkiadó Kft. nevére, tőlük vette át a Smart-Sector Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., szintén jogutódlás útján.

Magyarul a Valhalla felbomlásakor a MAGUS védjegyei szépen átvándoroltak a Smart-Sector Kft. kezébe, jogutódlás
útján. Felteszem a régi Valhallás fiúk nagyobb része ott folytatta a karrierjét, és vitték magukkal a védjegyeket.
Ezek egy részét mevette tőlük a Gameskút, azonban a rendszerhez köthető kifejezések védjegyei a Smart-Sectornál
maradtak. Így a Gameskút lazán sérti a Smart-Sector jogait a Shuluri Viadal játékkal, mivel abban is szerepel TÉ,
VÉ, meg a többi. Az Inomi kezében a MÁGUS védjegy, és az aranybetűs logó maradt, ami nem sokra elég. A világhoz
kötődő kifejezések ugyan a Gameskútnál vannak, azonban ezek szerint a szerepjáték és a könyvek kiadási jogát
először megvette az Inomi, majd lepasszolta a Taunnak.
Teccikérteni? Én is csak most kezdek megvilágosodni. Annak idején az Inomi megvette a MAGUS regények - szerepjáték
kiadási jogait, azonban a világ jellemző kifejezései a Gameskút tulajdonában lévő védjegyek, míg a rendszer
ismerős fordulatai a Smart-Sector bejegyzett védjegyei. Ezek után kiadta a d20 MAGUSt, amivel egyszerre sértette a
két cég jogait, majd a kiadási jogokat lepasszolta a Tuannak. Vagyis jelenleg a Tuan kiadhat MAGUS szerepjátékot,
illetve könyvet, ám a Krán, Ynev, Pyarron, Erion, TÉ, KÉ, VÉ, MGT kifejezések használata nélkül. Sok sikert hozzá!
Ezek után bejött a képbe idén februárban Gáspár András, aki furfangos módon megpróbálta szabadalmaztatni a "MAGUS,
avagy a kalandorok krónikái" kifejezést. Ami azért érdekes, mert az eredeti könyveken a "kalandorok krónikái"
szerepel, ezzel a Gameskút az azelőtt még sohasem szerepelt (felteszem elírásból vagy figyelmetlenségből eredő)
"kalandorok krónikája" védjegy birtokosává vált.
És itt jönnek be a Szürecsuklyások, a Fekete Torony kiadójukkal, amelyik ezek szerint a Gameskúttól és a
szerzőktől vette meg a könyvek kiadásának jogát, ám itt nyilván a bíróság dönt mad, hogy kié is volt eredetleg ez
a jog, hiszen az Inomi is ebben a hiszemben vette meg annak idején. Vagyis a bíróság majd eldönti, hogy a Gameskút
vagy a Tuan jogosult -e a könyvek/szerepjáték kiadására. Ha a Tuan "nyer", akkor övék a kiadás jogai, a védjegyek
meg két másik cégnél, úgyhogy elég nehezen ad ki könyvet, vagy szerepjátékot az Ynev, Pyarron, és a TÉ, KÉ szavak
mellőzésével. Ha a Gameskút, akkor legalább a Szürkecsuklyások könyveket szabadon kiadhatnak, mert a világ
jellemző védjegyei az övék. Ugye a regények esetén még hozzá adódik
Tehát aki MAGUS szerepjátékot akar kiadni, arra a Tuan és a Smart-Sector borítja rá az asztalt, aki könyvet, arra
a Tuan és a Gameskút. A magyar bíróságok ügymenetét, és a bírók kompetenciáját ismerve ez a per legalább öt évig
húzódik majd, az utórezgései, vagyis fiókperei pedig sokkal tovább. Szép dolog ez az egyetértés!
Ha engem kérdeznének - de nem teszik - ezt a helyzetet nagyon szépen meg lehetne oldani: Először is a Gameskút
tárgyalja le a maradék védjegyeket a Smart-Sectorral. Az ügy jelenlegi állását, és így a védjegyek értékét ismerve
nyilván nem kérnének drámaian magas árat. Majd a Gameskút/fekete Torony üljön le, és szépen beszéljék le a dolgot
a Tuannal. Ha szabad indítványoznom egy megoldást: A Tuan adja ki a MAGUS szerepjátékot, és kiegészítőit, míg a
Gameskút/Fekete Torony a regényeket. Nyilván így lesz némi különség a regények és a játék világa között, de ez nem
hiszem hogy olyan nagy problémát okozna, ami a játszhatóság rovására menne. Ennyi. Nehéz lenne? Csak egy kis
közösségi szellem kellene hozzá, és hogy a részt vevők jobban szeressék a MAGUSt, mint a pénzt, de hát sajnos erre
manapság elég kevés esélyünk van...

2006-09-05T08:11:00.000-07:00

Kicsit továbbvive az idegen fajok témáját. Egy ember fő késztetései röviden összefoglalhatóak: Létfenntartás, fajfenntartás, közösséghez tartozás/rangsorban előbbrejutás, szex/szerelem, játék. Nyilván az egyes emberek esetén, illetve egyes kultúrákban ezek fontossága változhat, de egy ember fő késztetéseit jobbára ezen sarokpontok köré lehet feszíteni. Ha igazán idegen fajt akarnánk alkotni, ezek azok a támadáspontok, amik azért többé - kevésbé megvannak minden fantasy fajban, és amik mentén igazán durva idegen fajokat lehetne kitalálni.

Létfenntartás: Legutóbb már értekeztem a táplálkozásról, azt nem boncolgatnám újra. Azonban mi van akkor, ha egy faj egyáltalán nem eszik? Hülye gondolat, de mi van, ha úgymond lithotróf, vagyis csak egyszerű ásványi anyagokat igényel? Az emberi történelem során gyakorlatilag végig a parasztok adták a társadalom gerincét, hisz a gyenge terméseredmények miatt csak viszonylag kevés (Mármint ahhoz képest kevés, hogy manapság a fejlett országokban 1 paraszt kb. 100 embert tart el.) nem - élelmiszertermelő embert tarthattak el. ("Nemesek", "Szamurájok", "Papok") De mi van, ha nem kell mezőgazdaság? Ha az evés annyi, hogy felkapsz a földről egy közepes méretű követ, és elropogtatod? Ha minden egyes egyed kézműves, harcos, pap, varázsló, vagy valami hasonló, a klasszikus fajoknál kiváltságosnak tekintett foglalkozást űz? Milyen társadalmat alakít egy olyan faj, ahol nem kell elnyomni a jobbágyokat, nem kell röghöz kötni őket, stb. mivel nincs mezőgazdaság? Amolyan egyenlők köztársaságát képzelném el, hiszen minden egyes felnőtt egyed egyformán kiveszi a részét a GDP -ből. Nem készleteznek semmit, hiszen télen is ugyanúgy van kő, ha útnak indulnak, nem kell kaját csomagolni, hisz majd szednek valami követ az út széléről.

Másik örökké visszatérő probléma a létfenntartás köréből az életkor. A legtöbb játékban minden egyes fajnál legalább 200 év a születéskor várható élettartam. Ez oké, nyilván alapvető emberi vágyak kivetítése, de akkor is érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy az emlősök közül messze az ember él a legtovább, néhány más állat esetleg megközelíti a mi 70 - 80 éves életünket, de túlnyomó többségük nem számíthat tíz évnél hosszabb létezésre. Mi lenne egy fajból, amelynek egyedei teszem azt csak 20 évig élnek? Milyen rohanás lenne az ő életük? Mi lenne ha nem lennének öregek? Bölcs öreg varázslók, ősz hajú papok, réges - régi csatákról regélő harcosok nélküli kalandok, ahol egy év is nagy idő, hisz egy élet alatt senki sem lát többet húsz tavasznál.

Fajfenntartás: Az emberek életének jelentős részét az utódnevelés teszi ki. Képzelj el egy fajt, ahol a gyerekekkel nem foglalkoznak. A nőstények leraknak tavasszal kétszáz tojást, elássák egy homokdombba, és mennek a dolgukra, részükről megtették, amit megkövetelt a haza. Nincs párkapcsolat sem, ha csak a tavaszi, két hetes párzási időszakot nem tekintjük annak. Nincsenek családok. Nincs szerelem, csak amolyan két hetes lángolás. Nincs gyereknevelés, nincsenek igazi, emberi érzelmek. Ettől még nem biztos, hogy társadalom sincs, lehet, hogy szigorú keretek között élnek az egyedek, az utódnevelést is közösen végzik, a "szülők" egy adott helyre, teszem azt a tudás istennőjének a templomába tojják a tojásaikat, ahol az istennő papjai gondozzák - tanítják a kikelő apróságokat.

Nálunk, embereknél természetes, hogy a férfiak és a nők hasonlóak. Jó, jó vannak különbségek, de nem számottevőek. De képzeljünk el egy olyan fajt, ahol a hímek egyetlen szerepe a genetikai információ átadása. Kicsik, alig tíz kilósak, csecsemőkoruk után nem is nagyon nőnek tovább, értelmi képességeik sem túl fényesek, gyakorlatilag egy kétéves lánygyermek szellemi szintjén állnak. A társadalmat teljes egészében nők alkotják, mindent ők végeznek. Érdekes kalandot lehetne kerekíteni abból, ha emberi hímek kerülnek egy ilyen társadalomba. Mit szólnának hozzá a nőstények? Megpróbálnák elirtani őket, mint természetellenes förmedvényeket, vagy éppen megmentőként üdvözölnék az igazán férfias hímeket?
De meg is fordíthatjuk a helyzetet: A társadalmat férfiak alkotják, a nőstények gyakorlatilag mozgásképtelen keltetőgépek, egyetlen feladatuk az újszülöttek kihordása.

És akkor nem is beszéltünk még az ivartalan szaporodási formákról! Mi történik, ha egy faj már évezredek óta szűznemzéssel szaporodik? A nőstények önmagukban megtermékenyülnek, hímekre egyáltalán nincs is szükség. Nyilván a genetikai változékonyság ez esetben minimális, hiszen mindössze néhány vérvonal létezik, amelyek csak az időről - időre bekövetkező mutációkkal változnak, egyébként az egyes egyedek édesanyjuk klónjai. Értelmes lények esetében nem nagyon hiszem, hogy létezhetnek tartósan osztódással, bimbózással, vagy egyéb, eredendően ivartalan módon szaporodó formák, de ha nagyon durvát akarsz, ám legyen.

Közösséghez tartozás: Az ember legfőbb testi szükséglete - ha élhetek ezzel a képzavarral - a valahová tartozás érzése. A tudat, hogy vannak bajtársai, falkája, törzse, családja, stb. Ez nyilván az emberi faj őstörténetéből ered, amikor is a horda volt a társadalom legmagasabb szerveződési szintje, és a hozzá tartozás alapvető volt az életben maradáshoz. Az emberi emlékezet ezt az időszakot máig "Aranykor" néven tartja számon. Azonban az ember eme szociális sajátságából következik, hogy minden eszközzel azon munkál, hogy a közösség rangsorában feljebb kerüljön, előbbre jusson. De mi van, ha egy faj nem törzsi alapon szerveződik? Ha nincs is igazi társadalma, hanem az egyedek, vagy párok magányosan élnek, mint például a tigriseknél? Ilyen felállást leginkább ragadozóknál, vagy rejtőzködő életmódot folytató növényevőknél tudnék elképzelni, de nem lehetetlen máshol sem. Ilyenkor a szülők tanítják meg mindenre az utódaikat, amire csak szükségük van. Azonban ilyenkor egy sor emberi tulajdonság hiányzik ezekből az egyedekből: Például az önfeláldozás. Az emberi lét fontos része a csoportérdek előbbre helyezése az önérdeknél. De ha nincs csoport? Nincsenek adók, nincsenek igazi sorozott hadseregek, mivel a "haza" semmit sem jelent a faj egyedeinek. Nincs társadalmi munka, nincs alamizsna, mivel semmilyen kapcsolat sem fűzi össze őket a könyörtelen önérdeken kívül.

Más oldalról közelítjük meg a kérdést, ha az ember folyamatos felemelkedési vágyát támadjuk. Ha egy fajnál valami okból nincs az egyedek között rangsor, vagy ez a rangsor már a születéskor eldől, hiányzik majd belőlük a becsvágy, a törekvés, a késztetés, hogy kitűnjenek a többiek közül. Ha már földi hasonlatot keresnénk mindenképpen az államalkotó rovarokat említhetném, ahol is ugye a bábból kibújó rovar máris dolgozó, katona, vagy ivaros alak, és az is marad, az egyes formák között nem létezik átjárás. Ezt a típust már sokan kivesézték, nem is szánnék rá több fölösleges szót.

Szex/szerelem: No igen, a földön valamiért csak a főemlősök, tengeri emlősök, és még néhány nevezetes kivételnek számító fajnál számít valamit a szexualitás. A legtöbb földi szervezetnél a kopuláció gyors, lényegretörő, és hatásos. Valamiért jóformán csak nálunk van ilyen nagy szerepe az erotikának, a testiségnek, és valószínűleg ennek köze van ahhoz az érdekes tényhez, hogy az ember rendelkezik a földi élővilág egyik legkevésbé hatékony megtermékenyítési módjával. Az embernél érzékibb fajt nem nagyon tudnék elképzelni, inkább csak olyat, ahol a szexnek kisebb szerepe van, mint nálunk.

Játék: No igen, a leginkább elhanyagolt terület, pedig az ember életének jelentős részét épp játékkal tölti. De mi lenne, ha ilyen késztetések nem lteznének: Nincsenek játékboltok. Oké. Nincsenek kártya- rulettbarlangok. Oké. Nincsenek focimeccsek. Hűha. Még egy vacak szerencsekerék sem megy a TVben, csak parlamenti közvetítések, és drámák. Brrr....

2006-09-05T08:09:00.001-07:00

Azon gondolkodtam mostanában, hogy miért ugyanaz a pár játszható faj létezik minden egyes fantasy világban? Ember, ork, tünde, törp, félszerzet, gnóm, goblin. Gyakorlatilag mind emberszabású, mindenevő, ugyanolyan törzsi alapú társadalomban élő, egymástól éppen csak árnyalatokban különböző nép. Még ha valahol meg is jelennek rovarszerű lények, azok is emberi fogalmakban gondolkodnak. Minden faj tulajdonképpen kicsit eltorzított emberi sémákra épül. Ugyanazok a szükségleteik, álmaik, vágyaik, céljaik. Pedig igazán érdekes lenne egyszer egy akár fizikai szükségleteiben is különböző lényt alakítani. Néhány példa, csak a táplálkozásbeli különbségekre: Növényevő, esetleg kérődző: Elsőre nem is hangzik rosszul, hiszen bármit megehetsz, de ha belegondolsz, már nem is olyan könnyű. Ugyanis napi min. 4-5 órát kell majszolnod, hogy elég táplálékot szerezz. Felejtsd el a szárított hús - sajt - kétszersült hármast! Helyette egy heti hideg élelem címén csomagolhatsz magadnak egy fél szekérnyi szénát. Esetleg abrakot, zabot, vagy egyéb kalóriadúsabb kaját is vihetsz, de vigyázz vele! Ha túleszed magad fájdalmas bélgörcsök verhetnek le a lábadról, mivel a tested nem nagyon képes ilyen tápláló élelmiszer fogyasztására. Nyáron még csak - csak legelhetsz erdőn - mezőn, bár ugye ez nem túl méltóságteljes egy vagány kalandozónak, de legalább olcsó. Télen? Felejtsd el! Nem nagyon hagyhatod el a meghitt kis szénaboglyádat, vagy silózott takarmányodat, mivel könnyen éhen halhatsz, ha kizárólag a hó alól kikapart soványka füvön kell tengődnöd. Dögevő: Elsőre jól hangzik. Tápláló, ráadásul ingyér van! Az "igénytelen" jelző pontosan illik rád, gyakorlatilag bármilyen oszlófélben lévő húst beburkolhatsz, semmi bajod sem lesz tőle. Nyilván a többiek csak meresztik majd a szemüket, de ugyebár, ha veled kalandoznak, nyilván előbb - utóbb megszokják. Mondjuk ha a parasztok rajtakapnak, amint a falu dögkútját dézsmálod, valószínűleg nem fognak túlságosan tisztelni utána, ha pedig a temetőben buksz le falatozás közben, valószínűleg meg is kergetnek. Ellenben növényi táplálékon éppen csak vegetálsz, megbetegszel, akár bele is halhatsz, ha vegetáriánus menün élsz huzamosabb ideig. Az esetleges készletezés ugyan egyszerűbb, hisz ha a félretett kajád meg is romlik, neked nem sokat számít. Húsevő: No igen, a SUMMARIUM -ban kivesézték az előnyeit, és a hátrányait is, nevezetesen az orkok kapcsán: Napokig futhatsz, közben lábon ragadozva el a prédát, azonban tisztán növényi táplálékon hamar elgyengülsz.

2006-09-05T08:09:00.000-07:00

Azt hittem, teljesen kihalt a Planescape vonal, ami SZVSZ az amerikai szerepjáték - termés legszellemesebb sorozata. Nem mellékesen ebben a világban játszódik a Planescape:Torment, ami a valaha készült legjobb számítógépes játék. Erre belebotlottam a 2004 -es Beyond countless doorways című könyvecskébe. Elsőre nem mutatott túl sokat, de hát unalmamban belelapoztam. Első vélemény: Egész jó Planescape koppintás. Azután elolvastam a Bevezetőt, és megtudtam belőle, hogy a Planescape írógárdájának kb. fele dobta össze. Így már kicsit más szemmel néztem rá, legalábbis a "koppintás" jelzőt visszavettem. Tehát a végeredmény: A régi Plasecape vonalat folytatja a régi gárda, d20 Open Game License örve alatt, ha már a TSR nem hajlandó kiadni. Sajnos, gondolom szerzői jogi gubancokat elkerülendő, nem használhatták a TSR által levédettt kifejezéseket. (Ismerős? Ynev, KÉ, TÉ, VÉ...) Az elején röviden és érthetően megpróbálják elmagyarázni a síkok lényegét. Sajnos tényleg dióhéjban sikerült leírniuk. Aki már ismeri a síkokat, annak semmi újat sem mond, aki most ismerkedne velük, az nem lesz sokkal okosabb. Sajnos valahogy nekem nem jött át az a kifinomult rendszer, ami a Planescape világát jellemezte: Ott ugye megvannak az elemi síkok, a semleges síkok, a törvényes, a kaotikus síkok, ezek keverékei. Sigil a középpontban, körülötte a Nagy Gyűrű, egyszóval olyasmi, mint egy reneszánsz rézveretes kozmoszmodell. A Sztüx folyó, amely minden síkon átfolyik, összekapcsolva az egész Multiverzumot. Itt sajnos nyoma sincs semmi ilyesminek. Egyszeűen végtelen sok világ létezik egymás mellett, amik majdnem véletlenszerűen kapcsolatba kerülnek egymással időről - időre. Ennyi. Oké, hogy az eredeti formájukban nem igazán szerettem az elemi síkokat, így azonban valahogy elveszett az egészből az a tündéri rendszer, ami olyan vonzóvá tette a Planescape világát. Még a Sztüx folyót is kiherélték, helyette egy úgynevezett "Celestial River" folyik keresztül a síkokon. Ennyi. Ezen kívül vannak síkok, amik közelebb állnak a pokolhoz vagy a mennyhez, de ennyi. Nincs meg a Vérháború, vannak ugyan démonok, és ördögök, de nem szomjazzák olyan olthatatlanul a halandók lelkeit, vannak ugyan angyali teremtmények, de nem küzdenek a démonok ellen. Csak vannak. És valahogy ez az érzésem az egész világgal kapcsolatban: Nem feszülnek azok az ellentétek, amelyek a Planescape világát olyan ellenállhatatlanná tették. Mintha minden céltalanul történne, mintha a síkok lakói csak úgy léteznének bele a vakvilágba. Külön fejezet foglalkozik a síkok őrzőivel, és az ő kötelezően meglévő ellentétpárjaikkal, nemeziseikkel. (Planar Wardens, Planar Purveyors) Ezt a fejezetet a TSR által levédett kifejezések kínos kerülgetése jellemzi. Ez a feszengés a 28. oldalig tart. Onnantól kezdve csak és kizárólag egyes síkok leírásából áll a könyv. Ugyan nem számoltam meg, de olyan kb. húsz teljesen különböző sík részletes leírása található meg a könyvben. Ráadásul ezeknek kb. a fele ötletes, és érdekes kalandhelyszín. Néhány, a teljesség igénye nélkül: Avidarel, egy kialudt csillag kiégett maradványai, ahol a fekete obszidiánsziklák mélyén megbúvó érctelérek csábítják a sarkvidéki hideggel, és gyilkos kísértetekel dacolni képes bányásokat. Curnorost, a holt angyalok síkja, ahová a mennyei teremtmények kerülnek haláluk után. Dendri: Egy lila, éppen csak derengő nap melegítette dzsungelvilág, amelyet eredetileg értelmes pókok laktak, de pár éve formianok leptek el, akik hatalmas hangyaváraikk között világító gömbökkel űzik a sötétséget, és ezzel az őslakos pókokat, akik kénytelen - kelletlen partizánként harcolnak a hódítók ellen, ki - kitörve az erdő egyetlen ép foltjából. Ouno: A viharbirodalom, ahol a savas óceán fölött lebegő kőszirteken épült falvak, és kisebb városok között égi hajók hozzák - viszik az árut, és ahol a megannyi világ kincseit szállító hajókra rettenetes kalózok lesnek. Ráadásul maga a mélyben háborgó tenger egy istennő, akit a sík lakóinak nagy része Anyaóceán néven tisztel, és aki látomásokon keresztül tolmácsolja akaratát hívőknek, és hitetleneknek egyaránt. Palpatur: Egy élő sík, amely valaha öntudatra ébredt, és tudatosan tiefling lakókat vonzott, mivel kedvelte az élőlényeket. A lakók szaporodtak, sokasodtak, mivel Palpatur minden igényükről gondoskodott, saját testéből növesztett városokat, és élő gépeket, hogy segítse boldogulásukat. Ám egy nap a sík valami gonosz véetlen folytán egyszerre kapcsolódott össze egy ördögi és egy démoni síkkal, akik ugye régi jó szokásuk szerint egymásnak estek, Palpatur teste pedig csatamezővé változott. Hogy fogadott gyermekeit megmentse, Palpatur szájakat növesztett, s elnyelte a harcoló feleket, de maga is tönkrement. Palpatur "kómába esett". Azóta elnéptelenedtek a saját testéből növesztett városok, mozdulatlanná merevedtek az élő gépek, és véletlenszerű kinövések irtják a tieflingeket. Az Alvó Isten Lelke: Egy menekülő isten egy gépekkel, fogaskerekekkel, áttételekkel telezsúfolt sík mélyén alszik (Mechanus ugrott be...). Tevaeral: A sík, ahol a mágia folyamatosan gyengül, és ádáz háborúk dúlnak a varázshasználók és a világiak között. Összességében egész hangulatos kis könyvecskét sikerült összehozni, jó pár ötletes sík került bele, számtalan kalandötlet. Jól használható, jól megírt kiadvány. Talán lehet, hogy a Multiverzum light nem olyan, mint a régi, de attól még élvezetes kalandhely lehet. Értékelés: Ötlet: 6/10 (Planescape utánérzés) Kidolgozottság: 4/5 Hangulat: 7/10 Elborultság: 3/10 Összesen: 20/35

2006-09-05T08:07:00.000-07:00

újabb 24 órás szerepjátékot vesézek ki helyette. A játék címe "Hikikomori", Ewen Cluney remeke. Nem baj, ha nem tudod, mi az, elsőre én is azt hittem, hogy valami japán pornóirányzat (Mint PL. a Bukake. :-), de a játék bevezetőjéből megvilágosodtam. (Ja, link: http://www.1km1kt.net/rpg/hikikomori.php) A hikikomori egy sajátosan japán jelenség, bár a szerző szerint a legtöbb nyugati társadalomban már megjelent ez a - Minek is nevezzem? - életforma?, betegség? jelenség? Maga a szó azt a tünetegyüttest takarja, amikor egy fiatal - többnyire fiú, de hikikomori lányok is léteznek - kizárja magát a társadalomból, minden emberi kapcsolatot megszakít, és nagyobbrészt a szobájában tesped. A jelenségről itt egy link is: http://en.wikipedia.org/wiki/Hikikomori Nem is ez az igazán érdekes benne, bár a témaválasztás is bevallottan bizarr, hanem, hogy a Hikikomori egyszemélyes szerepjáték. No igen, ez elsőre tökéletes ellentmondásnak tűnik, de ahogy átfutottam a játékot, akár még működhet is. Mindössze két tulajdonsága van egy induló hikikomorinak, a Remény, amely 3k10 -ről indul, és a szerint változik, hogy mélyebbre süllyedsz, vagy kifelé jössz a hikikomori létből. A másik a Jellegzetességek. Ez egy aranyos kategória, egyet választhatsz az alábbiak közül, kettőt véletlenszerűen kaphatsz. A lehetőségek: 1-2: Megszállott hobby 3: Megmentő 4: Képzelt barát 5: Perverzió 6: Öngyilkos gondolatok 7: Bűn 8: Káprázat 9: Egészségügyi probléma 10: Igaz barát Ezekből építheted fel a karakteredet. No igen, nem túl szívderítő így az egész, de később sem lesz jobb. Minden egyes nap három különböző dolgot csinálhatsz, ezek felől többé - kevésbé szabadon döntesz. Minden egyes cselekvés során kockadobásokkal határozod meg a végkimenetelét. Ha sikerül a Remény tulajdonságodat 10k10 -re emelni, meg is gyógyultál. Ha nem, maradsz aki voltál. Tehát a lehetséges napi tevékenységek: - Semmit sem csinálsz - Kimerészkedsz a külvilágba - Öngyilkossági kísérlet - Agyonütöd az időt Nem túl változatos, azt hiszem, de sajnos ebben a játékban nem nagyon lehet mást tenni. No igen, egy hikikomori élete nem az a kimondott kalandtúra. Kb mind magától értetődik, és igen, legtöbbjük elég beteg dolog, de a játék szerint egy hikikomorinak nem nagyon jut más. A játék többi részét pár táblázat foglalja el. Elég unalmasak, gyakorlatilag minden egyes Jellegzetességhez, illetve cselekvéshez tartozik egy ellenállási táblázat, amik eléggé egy kaptafára készültek: Bármit teszel - kimész a városba, megpróbálsz leszokni a hentai pornóról - a vonatkozó Jellegzetesség nevében dobsz a szintjének megfelelő számú k10 -zel, ellene a karakter a Remény tulajdonságának megfelelő számú k10 -zel dob. Amelyik érték magasabb, az kerekedik felül, minél nagyobb a különbség, annál komolyabbak a következmények is. Egy rövid példa: Hízelgéssel le szeretnéd kenyerezni a képzeletbeli barátodat. (Pirító uraság, a maga pirította kenyér különlegesen finom ma.) dobsz 1k10 -et. 1: Nem nagyon veszi be. A viselkedése két kategóriával rosszabb lesz. 2-5: Rád sem hederít. 6-9:Dobj a Remény és a képzeletbeli barát szintjére is. Ha a Remény kerekedik felül, a képzeletbeli barátod viselkedése egy szinttel jobb lesz, ha nem, egyel rosszabb. 10: A képzeletbeli barátod megbűvölten hallgat. A viselkedése vagy kettővel javul, vagy 7 -re ugrik, amelyik magasabb. Hasonló szellemben minden egyes eseményhez van egy táblázat. Egyetlen segítséged lehet még a hét nap során: A Barátaid és a Megmentőid. Minden olyan helyzetben, ahol közbeavatkozhatnak, az ő segítségükre is számíthatsz. Azért egy két csemegét sikerült ide is becsempészni: Ha van Megszállott hobbyd, a megmetődet is megpróbálhatod bevonni. Ha sikerül, igaz baráttá válik, hisz innentől a közös érdeklődési kör is összetart titeket. Ha van barátod, vagy megmentőd, megpróbálhatod elmarni magad mellől. Ha sikerül, lelép, ha nem, akár szorosabbá is válhat a barátságotok. Amikor lejátszottad a hét nap eseményeit - nem feltétlenül egymás után következő hét napról van szó, tetszőleges időintervallumokat toldhatsz be közéjük - megírod az eseményeket naplóbejegyzésszerűen, és vége is a játéknak. Ha a karakter túlélte, már jó. Ha esetleg még ezen felül maradt egy barátod is, már jobb. A végén egyetlen kockadobás eredményétől függ, mit kezdesz az életeddel. Akár még ki is keveredhetsz a hikikomori létből. Ennyi a játék, SZVSZ elég formabontó, és elborult, bár kicsit talán unalmassá teheti a rengeteg táblázat, illetve azért elbírt volna legalább egy véletlen eseménytáblázatot, mivel így sajnos elég megjósolható módon zajlik le ez a hét nap. Értékelés: Ötlet: 6/10 Kidolgozottság: 3/5 Hangulat 7/10 Elborultság: 8/10 Összesen: 24/35posted by Merengorpgs 7:36

2006-09-05T08:06:00.000-07:00

Kicsit elgondolkodtatottak viszont a Shadowrun totemek. Kár, hogy ez a játék ilyen embertelen módon a harcra lett kihegyezve, nagy lehetőségek rejlenek benne. Sajnos az én csapatom, akiknek annak idején Shadowrunt meséltem, egyszerűen képtelen volt elszakadni a fegyverhalmozás - páncélzat - ki akar megtámadni? mesterhármasból, így nem is volt túl nagy élvezet nekik mesélni, mindíg vérfürdőbe torkollott a kaland. Elolvasgattam pár modult is Shadowrunhoz, de azok is nagyobb részt a "bemegyünk, lehentelünk mindenkit, és kiverekedjük magunkat" elven működtek. Nem tudom, de nem épp az lenne a lényege az árnyvadászoknak, hogy olyan biztonsági réseket aknáznak ki, amelyek nem is léteznek egy frontális támadás esetén? Feltételezem, hogy egy megacég rendelkezik az egyszerű utcai vagányoknál keményebb, és jobban felszerelt bevethető emberekkel, akik ráadásul eléggé összeszokott csapatot alkotnak ahhoz, hogy bárkivel elbánjanak. Gyanítom, hogy egy frontális támadás esetén azonnal kiküldenek tíz - húsz embert, akik kérdés nélkül seggbedurrantanak minden, a helyszínen tartózkodó idegent.
Erről jutott eszembe egy régi modulötletem: A feladat: be kell törni egy kastélyba, és az alagsorban található számítógép mind a nyolc vinyóját, és minden, a környéken található adathordozót el kell hozni. Egyszerűnek tűnik, nem? Csak a megbízó elfelejti elmondani, hogy mi is ez az épület: Egy médiacég bentlakásos "kreatív központja". Itt élnek ugyanis azok a művészek, akik az újdonságokat kitalálják, vagyis akik az eredeti ötleteket szolgáltatják a bértollnokoknak, akik azokat kiszínezik, éás tisztes iparosmunkaként fogyaszthatóvá teszik. Azonban itt jön a bibi: Nem véletlen, hogy ezek az emberek nem maguk írják meg a könyveiket. Ugyanis legtöbbjük már nincs abban az állapotban, hogy akár fél órán keresztül is koncentráljon valamire. Legtöbbjük drogfüggő, ravaszabbnál ravaszabb implantokkkal turbózza az agyát, vagy hosszú, egészségtelen sétákat tesz az asztrálsík sötétebb zugaiban. Ennnek következtében a kastély őrsége sokkal inkább törődik a bentlakók megrendszabályozásával, mint külső behatolókkal, annál is inkább, mivel nem túl sok érték van odabent. Kivéve a biztonsági kamerák, számítógépek, miegymások elmentett adatait, amiket egy szakértő írócsoport válogat szét, és dolgoz fel időnként. Egy rivális médiacég szeretné megkaparintani a vágatlkan anyagot, nem utolsósorban azért, hogy eldönthessék, megéri -e beruházni egy ilyen, megleetősen költséges intézménybe.
Innentől kezdődik a buli. Bejutni nem nehéz, pár őr, pár elementál, pár elektronikus érzékelő. Azonban odabent: A kastély moinden egyes szobája alapvetően különbözik az összes többitől, és minden, valamennyire is "normális" -nak nevezhető emberi lakhelytől. Az egyik ficere rózsaszín plüssszobában szeret szilikonbabákra (guminőkre) lövöldözni, csak úgy szórakozásból. A másik hallucinogén füstölőket éget, hogy ihletet kapjon. Néhányan pucéran szaladgálnak, folymatosan a fejükbe épített, hallucinációkat gerjesztő chipek hatása alatt, és ordítva osztják meg minden szembejövővel legújabb elméleteiket a többsejtű élőlények kialakulásáról. Egy tökéletesen elsötétített szobában egy ficere késsel gyakorol, és elég morcos lesz, ha rányitnak, mivel évek óta nem érte fény a szemét, mert úgy tartja, hogy a teljes ingermegvonás vezet a nirvánába. Létfenntartó rendszerekre kötött szerencsétlenek, akiki így sokkal tovább játszhatnak régi huszadik századi játékokkal, hogy ihletet merítsenek az akkori munkákból. Csont és bőr mágusok, sámánok, akik gyakorlatilag csak enni jönnek vissza az asztrálsíkról, ahol furcsábbnál furcsánbb, nemrtikán meglehetősen veszélyes lényeket hajszolnak, csak hogy aztán idegi kapcsolatokon keresztül számítógépekbe táplálják a látott képeket. És még amit csak el tudsz képzelni, kedves KM. Kis Ed Gein hasonmás, aki tartósított emberi testrészekbe bugyolálva versel Poe stílusában.
Mire a karaktertek elvergődnek az alagsorba, nyilván sok olyasmivel találkoztak, amivel nem szerettek volna. Ha még ezek után is van gusztusuk, megszerezhetik a lemezehet, és elmenekülhetnek, már ha tudnak egyáltalán... Folyt köv, ha időm lesz.

2006-09-05T08:05:00.000-07:00

No, ma kaptok egy kis konzervet vízi totemek Shadowrun -hoz. Ez egy jó ideig a régi oldalamon is kint volt, amíg a Yahoo meg nem szüntette. Hogy miért? Semmi illegális tevékenységet sem folytattam rajta keresztül. Biztos a kolumbiai embercsempész maffia használta pénzmosásra... :-(
Csuka
Jellemzők: Csuka a Duna s minden vizek ura. Hatalmas, erős, a tavak, folyók csúcsragadozója. Fölényének teljes tudatában kellően gőgös is, és beképzelt. Gyakran elbízza magát. Hajlamos a körülötte élőket automatikusan alattvalóinak tekinteni. Azonban Csuka becsületes is. Ő magasan fölötte áll az olyasmiknek, mint hazugság, alakoskodás, csalás. Így bár Csuka kívülről arrogáns, végletekig megbízható, és adott szavát sohasem másítja meg.
Kedvelt környezet: Édesvízű tavak, folyók mellett bárhol a világon.
Előnyök: +3 kocka harci varázslatokhoz,
Hátrányok: Nem kenyere a hazugság, -2 kocka illúzió varázslatokhoz. Csuka szava törvény. Ha egyszer kimond valamit, attól egy fikarcnyit sem hajlandó később eltérni. Sohasem futamodik meg harcból, hisz mivel ő a legerősebb, nem is veszíthet soha. +2 célszám ha sós vízbe kerül.

Delfin
Jellemzők: Delfin a nagy újító, aki fölcserélte a szárazföldet a Nagy Kékségre. Delfin játékos, barátságos, segít minden bajbajutotton. Igazi társas lény, családokban jár mindenhova, a többiek nélkül magányos, nem is bírja sokáig. A fogságot nehezen viseli, hamar elsorvad.
Kedvelt környezet: Meleg és mérsékelt tengerekben bárhol.
Előnyök: +2 kocka Érzékelés varázslatokhoz +2 kocka emberszellemek megidézéséhez.
Hátrányok: +2 célszám, ha bármilyen ártó szándékú varázslatot értelmes lényre mond (Ember, elf, törp, ork, troll, bálna, ámbráscet, delfin, sárkány, meg még vagy egy tucat)

Polip (Hím)
Jellemzők: Polipot sokan félreismerik, jelentéktelen külseje, ráncos bőre a tudás elképzelhjetelen mélységeit rejtik. Ha valamiben elmélyed, akkor számára megszűnik a külvilág, az ilyen foglalatosságokat csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudja félbehagyni. Ő az aki mindere képes, hogy tudását gyarapíthassa, ilyenkor saját testi épsége sem számít, akár társait is föláldozza a szent cél érdekében. És minél többet tud, annál többet akar …
Kedvelt környezet: Tenger, illetve bárhol, ahol információt szerezhet.
Előnyök: -1 célszám MINDEN tevékenységre, aminek eredményeképp ismereteit gyarapíthatja. (PL: egy adatchip megszerzésére szolgáló tűzharcban a tűzharcra is.) +2 kocka Érzékelés varázslatokhoz.
Hátrányok: Egyszerűen nem képes megállni, ha valamit nem tud. Minden megszerzett információmorzsát látnia kell, minden megszerezhető adatot meg KELL szereznie. Kicsit diszkrétebb hajlamú Johnsonokkal szemben életveszélyes lehet. Kíváncsiságával rendszeresen bajba sodorja magát. (És a dühös megbízók előli menkülésre már nem kap -1 módosítót.)

Polip (Nőstény)
Jellemzők: Tombolnak benne az anyai ösztönök. Polip bármit megtenne kicsinyeiért, és nehogy ez a lehetőség kihasználatlanul maradjon, van is neki egy fészekaljravaló. Életét ki is töltik a gyerekei, gondozásuk, táplálásuk, a rájuk való megkeresése, a másik szülő általában teljesen háttérbe szorul, amit az nem is sűrűn szokott elviselni. Habozás nélkül föláldozza értük saját életét is.
Kedvelt környezet: Tenger mellett, vagy akárhol
Előnyök: -1 célszám MINDEN tevékenységre, amit gyermekei érdekében tesz. (Igen, a rájuk való pénz megkeresése közbeni tűzharc is ide tartozik.) +2 kocka Egészség varázslatokhoz.
Hátrányok: Kb. 16 - 18 éves korában szüli az első gyerekét, azután bedig két - három évente újabb taggal bővíti a családot. Semmilyen fogamzásgátlót sem használhat.
Pár megjegyzés az előző két totemhez: Mindkét polip sámánja lehet egyaránt férfi és nő is, ám a viselkedésminták ettől nem változnak. (A férfi nem szül, hanem nemz gyereket.) A hátrányok kijátszása kőkemény szerepjátékot igényel, tehát ezt a két totemet inkább csak tapasztalt játékosoknak ajánlanám.

Krák
Jellemzők: Krák a tenger királya. Mérhetelenül vén, s a legfeketébb mélységek lakójaként teljesen elérhetelen. Ha feldühödik, hajókat ránt a mélybe, ereje hasonlíthatatlan bármilyen emberek által ismerthez. Elmodhatatlan titkok tudója, de ezeket senkivel sem hajlandó megosztani. Végtelenül önző, semmilyen hatalmat nem ismer el a sajátján kívül. Magányos, de ez egyáltalán nem zavarja, hisz ki is érhetne fel magasztos lényéhez?
Kedvelt környezet: Tenger, sötét
Előnyök: +1 Mágia tulajdonság. Az Erő tulajdonság faji maximumához a karakter +3 -at adhat.
Hátrányok: Krákot ingerli a fény. Ha a csillagok, illetve a hold világánál erősebb fény éri, +1 célszámot kap minden tevékenységére, és őrjöngeni kezd, megpróbálja elpusztítani a fény forrását, ha ez nem sikerül (És mondjuk a napot elég nehéz kiirtani.) visszamenekül a biztonságos sötétbe.

Bálna
Jellemzők: Bálna a nagy csavargó. Végigcsatangolja a világot a trópusoktól az Antarktiszig, s közben semmivel sem törődik, csak bonyolult énekeivel, amik óceánokat érnek át. Ő a szabadság megtestesítője, elképzelhetetlen számára bármiféle kötöttség.
Kedvelt környezet: Bárhol
Előnyök: +2 kocka bármilyen varázslathoz, ami az utazást hivatott megkönnyíteni +2 kocka Tengerszellemek megidézéséhez
Hátrányok: -2 kocka minden tevékenységhez, ha Bálna bármiben is korlátozva érzi magát. Ez általában csak a komoly dolgokra vonatkozik, hisz Bálna nem törődik az apróságokkal.

Tüskés rája
Jellemzők: Rája a rejtőzés nagymestere. Csak lapul a homokban, áldozatra várva, és amikor arra téved egy gyanútlan hal, egy pillanat alatt bekapja. Ha valaki megzavarja rejtőzés közben, egyszerűen a lábába döfi tüskéjét. Nehezen barátkozik, de ha valakit a bizalmába fogad, az biztos lehet benne, hogy hű barátra lelt. Egy kis probléma van csak, Rája idővel kellemetlenül követelőzővé válhat.
Kedvelt környezet: Trópusi tengerek sekélyebb részei.
Előnyök: A Rája sámán által elmondott Megnövelt láthatatlanság képes becsapni az infravörös, ultraibolya, és ultrahangérzékelőket is.
Hátrányok: A Rája által elmondott varázslatok kimerülésének ereje 2 vel nagyobb a szokásosnál

2006-09-05T08:04:00.000-07:00

Mostanában azon töprengek, hogyan lehetne a karakter és a játékos kapcsolatát valamilyen módon számokba önteni? Lehetne egy tulajdonság, Harmónia, vagy mittomén, ami nulláról indul, és egészen kivételes szerepjátékért kaphatna a játékos 1 - 1 pontot. Innentől kezdve, ha a játékos tud valamit, azonban a karaktere nem, dobhat erre a tulajdonságára, egy adott nehézség ellen, ha sikeres, valami halvány megérzése támad, ha nem, akkor semmi gond. Bizonyos szint fölött igazi jós lehetne egy táposabb karakter, hiszen szinte mindenre lenne valami jó ötlete. No persze rossz szerepjátékért veszíthetne is belőle, és akkor elhagynák a csodás megérzései.
Mondjuk a CODEX szerepjátékban pont ilyesmi volt, ha jól emlékszem, lélekmágia címen. Bár mondjuk, ha jól tévedek, ott a valóságot ehetett vele befolyásolni, nem pedig információkat szerezni.
Bár nem biztos, hogy hülyeség lenne egy kellően bonyolult játékot írni a lélekvándorlásról. Különböző idősíkokkal, áthallásokkal, karakterek közti halhatatlan kapcsolatokkal... Régi vágyam egy játék, ahol az egyes játékosok kapnának karma ponotkat, és az előző karakterük teljesítménye egészemn komolyan meghatározná a következő karakterüket. Nem lenne olyan egyszerű csak úgy simán új karaktert készíteni, és újra kezdeni.

2006-09-05T08:03:00.000-07:00

Mostanában azon töprengek, hogyan lehetne a karakter és a játékos kapcsolatát valamilyen módon számokba önteni? Lehetne egy tulajdonság, Harmónia, vagy mittomén, ami nulláról indul, és egészen kivételes szerepjátékért kaphatna a játékos 1 - 1 pontot. Innentől kezdve, ha a játékos tud valamit, azonban a karaktere nem, dobhat erre a tulajdonságára, egy adott nehézség ellen, ha sikeres, valami halvány megérzése támad, ha nem, akkor semmi gond. Bizonyos szint fölött igazi jós lehetne egy táposabb karakter, hiszen szinte mindenre lenne valami jó ötlete. No persze rossz szerepjátékért veszíthetne is belőle, és akkor elhagynák a csodás megérzései.
Mondjuk a CODEX szerepjátékban pont ilyesmi volt, ha jól emlékszem, lélekmágia címen. Bár mondjuk, ha jól tévedek, ott a valóságot ehetett vele befolyásolni, nem pedig információkat szerezni.
Bár nem biztos, hogy hülyeség lenne egy kellően bonyolult játékot írni a lélekvándorlásról. Különböző idősíkokkal, áthallásokkal, karakterek közti halhatatlan kapcsolatokkal... Régi vágyam egy játék, ahol az egyes játékosok kapnának karma ponotkat, és az előző karakterük teljesítménye egészen komolyan meghatározná a következő karakterüket. Nem lenne olyan egyszerű csak úgy simán új karaktert készíteni, és újra kezdeni.

2006-09-05T08:02:00.000-07:00

Kicsit olvasgattam élőholtakról, de valahogy hiányzik valami. Elolvasgattam a Necromantic lore: A bestiary of undead creatures című igen épületes irományt. 2002 -es, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy a hőskor terméke, amikor minden barom ötletből szerepjáték készült. Én speciel a Necromentáloknál akadtam ki. Ezek ugyaniselementálok, amelyek egy őselemből, és negatív energiából állnak, tehát élőholtak. Még ekkora marhaságot! Lehet, hogy csak én vagyok nagyon elborult, de egy élőhalottnak alahogy ennél fantáziadúsabbnak kellene lennie.
Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de nekem egy élőhalott olyan lény, amely valaha élt, elpatkolt, ám nem porlad csendben a földben, hanem a lelkét, amelynek tovább kellett volna állnia a vallása szerinti útra (menny,pokol, újjászületés, vagy akármi), valamilyen hatás ehhez az anyagi világhoz láncolta, és innen nem is szabadulhat. Az én olvasatomban a lélek nélküli "élőholtak" nem mások, mint homunkuluszok, mágiával mozgatott testek, semmivel sem félelmetesebbek, mint például egy gólem. Nálam a kulcsszó a lélek, vagyis egy kísértet ugyanúgy élőhalott, bár fizikai teste nincs, ám mégis ideköti valami, míg egy klasszikus zombi nem élőhalott, csak egy test, amit egyszerűbb mágiával mozgatni, mint egy gólemet megformázni. Vagy csak gyorsabb. Ebből a magyarázatból sok minden következik:
-A nekromancia nagy része nem minősül feketemágiának, hiszen egy elhagyott testet felhasználni nem hiszem, hogy túl nagy gonoszságra vallana. Mondjuk más kérdés, hogy mennyire gusztusos, és közegészségügyi szempontból sem éppen üdvös, de azért nem a feneketlen romlottság bizonyítéka.- A lélek nélküli élőholtakat értelemszerűen nem sok mindenre lehet használni: Ha az agyuk - idegeik elég épek még, esetleg valamilyen egyszerű program elhelyezhető bennük (Itt egy durung, üss mindenkit, aki erre jön), de sohasem lesznek igazán jó harcosok, bonyolultabb feladatokat pedig meg sem értenek.- Élőhalott idézés, lélekidézés, miegymás varázslatok nyilván tiltottak, mivel túl könnyedén juthat a reménybeli nekromanta lélekhez. Ha lelket akar, tessék érte megszenvedni!
- Ha egy nekromanta értelmes módon használható élőhalottat szeretne, mindenképpen szüksége lesz egy lélekre is. Innnetől jön az érdekes rész: Nyugodtan csapdába ejthet egy lelket, de ez egyrészt feketemágiának minősül, másrészt lehet, hogy nem is veszi be a gyomra. A megoldás: Meg kell hogy egyezzen a lélekkel. Nyilván van pár ember, aki ilyen vagy olyan okból ráállna arra, hogy pár évig élőhalottként szolgáljon egy nekromantát. Például ot vannak az igazi mániákusok, akiknek többet ér ha tovább pusztíthatnak, mint hogy esetleg újjászülethetnek, és előről kezdhetnek mindent. Azután ott vannak azok, akik hitük szerint elég bűnt követtek el ahhoz, hogy haláluk után egyenesen a vallásuk szerinti pokolba kerüljenek. Ők valószínűleg annyira félnek a túlvilág rémésgeitől, hogy még örülnek is egy kis haladéknak. Lehet, hogy az adott léleknek valami elintézetlen dolga van még ezen a földön, és a varázsló képes segíteni rajta, aminek fejében meghatározott ideig szolgálja majd. No és a legősibb mind közül: A pénz. Nem lehetetlen, hogy egy paraszt, szolga, vagy egyéb szegényember kellően nagy összegért vállaljon halála után is pár évtizednyi szolgálatot.
Mondjuk Ábel, a zsellér elszegődik a nemes és nemzetes Kelloren mágushoz, aki kerek tíz évnyi szolgálat fejében vesz neki egy nagyobb darab földet, ami tisztes megélhetést biztosít a családjának. Esetleg két tehénért és egy bikáért még a testét is hajlandó eladni. Kelloren az alku megkötése után megveszi a földet, kifizeti a marhákat, majd egy szerda reggelen Ábel gazda jelentkezik a varázsló házánál, ahol is az egyik tanítvány a mellkasára tetoválja a halottmozgatás, lélekcspda és hűség varázsjeleket. Ezután Ábel gazda mehet, amerre akar, él ahogy akar, halála után pár perccel lélekkel bíró élőhalottként támad majd föl. Ekkor szépen átballag Kelloren házához, bekopog, és megkezdi kerek egy évtizedes szolgálatát, aminek végén maradványait a falu temetőjében hantolják el, szeretei körében.
Mondjuk kérdés, hogy a varázslónak ez miért éri meg? Az így kapott élőhalott zombiszerű lesz, ha valameddig el akarja tartani, még balzsamozni is kell, különben hamar oszlásnak indul, ráadásul Ábel gazda minden emlékét és tudását megőrizte ugyan, de nem gondolnám, hogy egy varázslónak sok földművesre volna szüksége... Akkor már nyilván nagyságrendekkel többet fizetne egy képzett alkímista szolgálataiért, aki ráadásul élőhalottként rengeteg kísérletet elvégezhetne, és sok olyan anyaggal dolgozhatna, ami egy halandót jó eséllyel megölne. Egy élőhalott anatómust vagy boncmestert nyugodt szívvel be lehetne küldeni a boncterembe, hisz a fertőzésekre immunis révén teljes lelki nyugalommal dolgozhatna. Nagyobb járványok idején a halottak begyűjtését és elégetésétszintén bízhatnák élőhalottakra, hiszen azoknak már úgyis mindegy.
Ezek alapján akár valóságos lélekpiacok is kialakulhatnak, ahol a varázslók egymás közt üzletelnek a szerződött lelkekkel. Nyilván meglennének az árfolyamok is, egy képzett orgyilkos, vagy alkimista, anatómus, stb. vagyonokba kerülne, míg egy egyszerű kovács, vagy kádár évtizedenként egy aranyba fájna a vevőnek.

2006-09-05T08:01:00.001-07:00

Ha már épp a világokról lamentáltam, eszembe jutott egy legendás játék: A Requiem. Magyar fejlesztésű klasszikus fantasy szerepjáték, mégis, vagy éppen ezért óriási bukta lett belőle. Mondjuk tényleg voltak hibái a rendszernek, de nem ezekkel akarnék foglalkozni. Legyen elég annyi, hogy a könyvben zseniális ötleteket két mondatban vetettek oda, míg unalmas közhelyeket harminc oldalas fejezetekben tárgyaltak a tisztelt írók. Nem is erről szeretnék igazán írni, hanem arról, ami nekem a legjoban teszett a könyvben: Az Essus című fejezet. Essus egy birodalom, ahogy felületesen olvastam a világ történelmét, valószínűleg a legrégebbi emberi birodalom. Illetve az "emberi" ebben az esetben nem a legpontosabb meghatározás. Az essiták ugyanis sok szempontból többek az egyszerű embereknél. Saját teremtésmítoszaik szerint az istenek annak idején el akarták pusztítani az embereket, hogy saját gondatlanságuk nyomait eltüntessék, ám volt pár (nem emlékszem pontosan hány, talán hét), akik kiálltak az emberek mellett, saját tudásukat adták át nekik, és akiket ezért társaik a bolygócsillagokba börtönöztek. Minden essita hordoz egy Marab - ént a sajátja mellett, ez dönti el, hogy mi lesz a hivatása. Van külön marabja a tudósoknak - papoknak, a munkásoknak - mesterembereknek, a szolgáknak, a katonáknak, és a császárnak is. Ráadásul mindez ókori egyiptomi környezetben, ami különösképpen szívügyem egyébként is, úgyhogy nálam Essus telitalálat. A holtak és a még meg nem születettek egyaránt csak álmodnak, így beszélni is lehet velük, ezt a felelősségteljes munkát végzik a jósok, a terhes nőkhöz is őket hívják - már aki meg tudja fizetni szolgálataikat - , ők beszélnek a születendő gyermek lelkével, és eligazítják, melyik istentől kérjen marab - ént. Ekként a halottak is csak álmodnak, bármikor birtokba vehetik egykori testüket, ha az épségben maradt, és visszatérhetnek az élők világába rövid időre. A marab - éntől sok függ, szinte minden, ugyanis a marab én egyfajta kasztbélyegként működik, ha valaki a szolgák marab énjét hordozza, egész életében csak szolga lehet. Ha egy nemesnek véletlen szolga - marab énnel születik a gyereke, akkor nincs mese, a gyerek szolga rangú lesz, akárki volt is az apja. A marab én erősen kötődik a bolygóciklusokhoz is, ha jól emlékszem mindenki a saját bolygójának 40 - 50 ciklusát éli meg. Ez azonban a szolgáknál 45 - 50 év, mivel az ő marabjuk bolygója kering a leggyorsabban, a tudósoknál viszont félezer év is lehet, mivel övék a legtávolabbi bolygócsillag. A birodalom életét is a bolygókhoz igazították: A katonák marab - ciklusának teljében a birodalom hadiállam, rabló - hódító háborúkat vív a szomszédaival. Bár a leírsban nem említik, de értelemszerűen a szolgák marab ciklusának idején történnek a nagy építkezések, erődítések, folyószabályozások, míg a tudósok ciklusában a korszakalkotó felfedezések. Sajnos az egyik legrövidebb országleírás épp Essusé, úgyhogy túl sokat nem lehet megtudni belőle, de már annyi is elég, hogy az embernek meglóduljon a fantáziája. Akár egy egész játékot is nyugodtan elviselne a téma, vagy legalább egy saját kiegészítőt, de sajnos erre nincs túl sok remény, a Requiem most már úgy tűnik végleg befulladt.

2006-09-05T08:01:00.000-07:00

2006-09-05T08:00:00.001-07:00

2006-09-05T08:00:00.000-07:00

Inkább elmélkednék egy kicsit. Divatba jött mostanában (Mostanában? Már '94 -ben is divat volt.) a MAGUS rendszerét szidni. Mondván, hogy primitív, hogy átgondolatlan, ADnD klón, stb. stb. Mindannyian hallottunk már jó pár ilyet. Legutóbb az d20 MAGUs kapcsán merültek fel ugyanezek a vádak, és ezzel el is intézték a könyv üzleti kudarcát. Nem is tudom... Kissrác koromban én is bőszen keresgéltem a hibákat a MAGUSban, de valahogy egy idő után elvesztette a varázsát. Hiba mindenben van. Ez tény. Azonban, ha egy számítógépes játékba kerül valahogy egy bug, azt a tisztelt játékosok azonnal ki is használják, és a lehető legnyagyobb természetességgel adják tovább egymásnak. Ne mondja senki, hogy még sohasem kereste ki alahonnan a kedvenc játékának azon pontjait, ahol teszem azt egy párbeszéd során végtelenszer ismételhető egy TPt, vagy aranyat jelentő beszélgetés. Azonban a "rendes" szerepjátékoknak, (Mesélő, csapat, szabálykönyv...) épp az lenne a lényege, hogy emberek vezetik a játékot, és emberek játszsanak, tehát a hasonló bugok egyszerűen kiszűrhetőek, játék közben, manuálisan. Innentől kezdve nem egészen értem, hogy a rendszer akármilyensége mennyire befolyásolja a játékélményt. A d20 rendszerrel is épp olyan élvezeteseket lehet játszani, mint akármelyik másik szuperdivatos rendszerrel. Be kell látni, hogy egyetlen igazi valósághű rendszer sincs. Nem is lehetne, a legtöbb játékban előforduló szituációba sohasem kerülünk. Így a rendszernek csak annyi jelentősége van, hogy teszem azt melyik karakter erősebb - okosabb - fut gyorsabban - varázsolhat többet. Nem gondolnám, hogy a rendszer írójának feladata az úgynevezett játékegyensúly megteremtése, minden igyekezete ellenére is bármikor felborulhat egy kellően erélytelen KM és néhány tápoló hajlamú játékos kezei között. Épp azért szeretem a 24 órás szerepjátékokat, mert nem terhelik fölöslegesen a játékost százoldalnyi szabályokkal, amiket legalább felismerés szintjén ismerni kellene, hanem pár tulajdonság, pár szabály, oszt jóvan! Gyanítom, hogy egy ilyen minijátékkal legalább olyan élvezetes játszani, mint egy igazi, ötszáz oldalas "komoly" szerepjátékkal. Nagy előnye még az ilyen minirendszereknek, hogy sokkal kisebb a bugok esélye, mivel értelemszerűen kevesebb szabály ritkábban akad össze egymással. Az esetleges konfliktushelyzetekre pedig a KM nyilván csípőből találhat megoldást.
Sokkal fontosabb mindezeknél a világ. Egy jól kitalált világ, ami nem úgy néz ki, mint minden létező földi kultúra és történelmi kor tarka mozaikja, hogy lehetőleg mindenki megtalálja köztük a kedvére valót, nagyon nagyot dob a játékélményen. Nyilván nem kell ennek a világnak olyan végletes részletesnek lennie, mivel úgyis csak a csapat körül lényegesek a részletek ahol nem járnak, amit nem érintenek, az amúgy sem létezik számukra, a KM meg úgyis kidolgozza a közvetlen környezetüket. A nekem tetsző világok inkább olyanok, amelyek vagy a való világra épülnek (Például a Vampire vagy a Wraith az első kiadás idején), vagy egy érzékelhető gondolatfüzérre felfűzhetőek, mint például a Codex világa. Ezek azonban csak apróságok, akármilyen világból nyugodtan kihagyhatóak a nekünk nem tetsző részek, azokkal egyszerűen nem kell foglalkozni. És épp itt jön be a MAGUS előnye: Millió könyv jelent már meg hozzá, létezik rajta néhány hihetetlen részletesen körülírt, logikus felépítésű birodalom (Teszem azt Krán, ami máig az egyik kedvencem, illetve az orkok törzsei, esetleg Pyarron, vagy Toron). Mindnek megvan a kidolgozott története, szerkezete, társadalma, stb. Úgy is fogalmazhatok, hogy már kialakult a világ köré egy közös, mindenki által ismert mondakör, amiből szabadon meríthet bárki saját alkotásaihoz.
Épp ezért most már mindenképpen a MAGUS mellett foglalok állást, bármilyen vitában. Uyanis a rendszer szinte semmi. A MAGUShoz is van vagy öt, mindenki játsszon, amit csak akar. A világ az igazi érték, a rengeteg regény, kalandmodul, kiegészítő, amit ennyi év alatt összeírkáltak tehetséges és kevéssé tehetséges emberek. Épp ezért nem tetszenek azok a kísérletek, amikor MAGUS logóval jelentetnek meg tökéletesen más világokan játszódó regényeket (PL: Farkasének, Két hold, a Codex esetében Vavyan Fable Varázscsók című oldalvágása, amiből az első öt oldal játszódott Abrysson, a többi nem, ellenben röhejesen hatott, és komoly kárt okozott a világnak.), mivel aláássák a világ egységét.)
Zárszóként: SZVSZ tökéletesen lényegtelen a rendszer, a MAGUS igazi értéke a köré rakódott hordalék, nem a d20, d100 vagy mittoménmilyen szabályzat, ám ha bármelyik életben tartja a világot, ám áldásom rája, csak ne vesszen el.

2006-09-05T07:59:00.002-07:00

Nagy élvezettel olvastam a Tékozló Homáron indult kis témácskát, egészen pontosan ezt:http://index.hu/homar/index.php?p=1880&more=1&c=1&tb=1&pb=1A sztori lényege, hogy anyuka megtalálta gyerekénél a HKK egy lapját, és elvette, mert milyen gusztustalan. Azért itt magam között vagyok, elmélkedhetek az ügy egyéb vonatkozásain is. Először is: Kilenc évesen nem gondolnám, hogy bárkinek gyűjtögetős káryajátékot kellene játszania, ugyanis elég drága szórakozás. (Saját bőrömön tapasztaltam a Kiválasztottak költségvonzatát annak idején, bohó ifjúkoromban.) Győzelemre csak a legpénzesebb gyerkőcök játszhatnak, akik meg tudják fizetni a durvább lapokat, vagy a millió alappaklit, mire lejön valami jó. Szóval nem igazán értem miért jó ez. Kinek van kilenc évesen pénze minderre? A másik: Valakinek tisztába kellene végre tenni, hogy mi a különbség a szerepjátékok, a számítógépes szerepjátékok és a kártyajátékok közt. SzVSz a szerepjáték társasági szórakozás. Összeülnek öten - hatan, a KM mesél, a játékosok viszik a karaktereiket. Kell hozzá csapatonként 1db szabálykönyv, pár dobókocka, papír, ceruza.A számítógépes szerepjáték alapvetően egy számítógépes játék. A világát, esetleg a szabályrendszerét hozza szerepjátékokból, de akárhogy is nézzük, végeredményben a játékos ül a gép előtt, és veri a billentyűzetet. Olyan, mint minden más játék, magányosan illik játszani. A többfelhasználós játékok inkább a chateléssel rokoníthatóak, de nem igazán társasági szórakozások a szó klasszikus értelmében. (Ne menjünk ele a virtuális társasélet boncolgatásába, nem ez a lényeg.) Kell hozzá egy db számítógép.A gyűjtögetős kártyajátékok lényege hogy egy közös szabályrendszerre adnak ki minél több különféle lapot, amikkel a játékostársakat lehet elverni, szintén a szabályok adta eretek között. Ez is társasági szórakozás, amennyire a bridzs, vagy a póker, vagy a römi. A bökkenő a gyűjtögetős részében van: Ugyanis a hatékony játékhoz mindíg újabb lapokat kell venni, amik nélkül nem sok esélye van az embernek. A szerepjátékokkal való kapcsolat szintén áttételes, általában a lapok a játék világának egyes hőseit, szörnyeit, ismertebb helyeit, stb jelképezik. Ami nekem a fő bajom a kártyákkal az az áruk. A levelezős szerepjátékokra is szoktak újaban szerepjátékként utalni, bár ezek ugyanígy egy szabályrendszer szerint űzött társasjátékok, ahol egy központi rendszernek adod le, mit szeretnél tenni abban a körben, és egy szintén gép által generált részletes válaszlevelet kapsz vissza. A társasági része természetesen nulla, egy számítógéppel levelezel egész végig. A költségvonzata nem túl magas, általában tíz naponta zajlik egy forduló, és tíz naponként pár száz forintba kerül. Ezeken kívül legalább egyszer hallottam még a lapozgatós játékkönyveket is szerepjátékként emlegetni, de ez szerencsére nem túl elterjedt. Vagy magukat a lapozgatós könyveket nem ismerik elegen ahhoz, hogy ilyen tévedésk előforduljanak. Itt nyilván a költségvonzat a könyv ára. Vagy három éve EFOTT -on zajlott egy kerekasztal - beszélgetés egy pszichiáterrel, aki szerepjátékfüggőkkel foglalkozik, meg egy két - három faszival akik egyes kiadókat képviseltek. Nos, érdekes volt, azt hiszem. A kiadók emberei gyakorlatilag nem is szóltak semmit azon kívül, hogy vegyük a könyveiket. A pszichiáter, egy dühösnek kinéző nő rettentően mérgesen ostorozta a szerepjátékokat, és rettentően a káros hatásuk mellett tört lándzsát. Gyakorlatilag a közönség vitatkozott vele, a kiadók képviselői ezt nem akarták, vagy tudták megtenni. Sajnos szó szerint már nem emlékszem a beszélgetésre (szép is lenne...), de a lényegét leírhatom: Az elején a csaj magyarázta, hogy neki hány, de hány szerepjátékfüggő betege van, és milyen szörnyű ez. Amikor kicsit rákérdeztünk, hogy ugyan már hogyan lehetnek neki szerepjátékfüggő betegei, akkor kisült, hogy ő a számítógépes játékfüggőkről beszélt egész végig. Megpróbáltuk elmagyarázni neki, hogy mi a különbség a kettő között, de sajnos nem sikerült, valószínűleg azért, mert SZVSZ még életében nem is hallott igazi szerepjátékokról. Majd a nézőközönség soraiból felmerült a kérdés, miszerint neki végül is, mi a baja a szerepjátékokkal, mire közölte, hogy az, hogy teljesen torz értékrendszert közvetítenek. Ugyanis, ha megnézzük a Diablóban az Amazont (Még mindíg nem esett le, hogy az NEM SZEREPJÁTÉK), az olyan csaj, aki egyáltalán nem természetes, ilyen vékonyan nem lehet ekkora melle. Amikor erre közöltük, hogy a mozifilmek 98% -át, a képes magazinok 90% -át és a szexlapok 100%-át lehetne ugyanezekkel a vádakkal illetni, és megkérdeztük, hogy miért épp a szerepjátékokat pécézte ki, akkor erre nem mondott semmit sem. Hozzátenném, hogy a felvezetőszöveg szerint ő Magyarországon a szerepjátékfüggőség specialistája. Gondolom még mindig.Akkor gyökeresedett meg bennem a gondolat, hogy tíz év alatt semmit sem sikerült elérni, a szerepjáték pont olyan fekete lyuk még mindig, mint '94 -ben, amikor egyértelmű volt a szerepjáték és a sátánizmus kapcsolata. Emlékszem, annak idején lakóhelyem Református Gimnáziumának kollégiumában betiltottak mindenféle szerepjátékot, mivel abban az egyetlen igaz isten mellett más istenek is szerepelnek. Érdekes. A reneszánsztól kezdve ezt minden második szépirodalmi alkotásra rá lehetne húzni, de a Shakespeare összes is bizton tiltólstára kerülne. Apukám annak idején többször megkérdezte, hogy a szerepjátéknak nincs -e köze a sátánizmushoz? Szóval a cikk kapcsán ugyanezek a régi előítéletek törtek föl, amit a fórumozók teljes hévvel igyekeztek cáfolni. No igen. De attól még tény, hogy tíz év után, amikor pedig az első generációs szerepjátékosok lassan már családot alapítanak, még mindig teljes e szórakozási forma meg nem értettsége, és démonizálása.

2006-09-05T07:59:00.001-07:00

No, épp olvastam az Rpg.hu -n miszerint a MAGUS jogai újra gazdát cserélnek. Szánalmas. Elsőként nem egészen értem, kinek milyen jogai vannak a MAGUS rendszerével kapcsolatban. Az addig világos, hogy annak idején levédették a játék csomó jellemző kifejezését (Pl: Ynev, Pyarron, TÉ, KÉ), és mindezeket a jogokat az akkori Valhalla holding birtokolta. Nem nevet! Annak idején a Valhalla mindenbe belekapott, amiben csak pénzt szimatolt. Régi Rúna magazinokat lapozgatva érdekes dolgokat találhatunk: Az egyikben ha jól emlékszem Palotás úr hirdette a Vállalkozók Pártját, aminek az újságból kivágott cetlivel a kedves olvasó támogató tagjává is válhatott, ha akart. Nem mintha az olvasók jelentős része nem lett volna kiskorú, de mindegy. Az egyik Rúnához ajándékképpen csomagolták a Toys of Ancient Gods formáció (zenekar?) demókazettáját, ami szintén a Valhalla gondozásában jelent meg. mondjuk ez még legalább stílusában illett a kiadóhoz, de aztán szintén a Valhalla adta ki a Carpe Diem együttes egyik albumát is. :-)Emellett már csak hab volt a tortán a Valhalla boltokban kapható jó két - három éves számítógépes játékok garmadája, amiből bizonyosan hatalmas haszna lett a cégnek.No szóval gondolom, hogy az alapító atyák összekülönbözése és a cég szétcincálása során a MAGUS rengeteg védett jegye nem egy kézben összpontosult. Ez igen előrelátó döntés lehetett annak idején, garantálta hogy MAGUS soha többé ne legyen, ugyanis amíg nem gyűlnek össze egy kézbe a jogok, valószínűleg senki sem ad ki semmit a MAGUS -hoz, félve az esetleges jogi hercehurcáktól, amik törvényszerűen fel is lángoltak a D20 rendszerű MAGUS kiadással.Így momentán marad mindenkinek a várakozás, amíg a bírósági eljárás le nem zárul. A magyar bíróságokat ismerve ez olyan laza két - három év lesz majd, addig is kopik a MAGUS emléke, annál nehezebb lesz újra beindítani. CODEX v2.0. Úgy tűnik a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy egyedül eltartson egy szerepjátékot. Úgyhogy maradnak az amerikai játékok magyar kiadásai, ha úgyis csak arra vagyunk képesek. No igen. Egy sajátosan magyar történet megint.

2006-09-05T07:59:00.000-07:00

2006-09-05T07:58:00.001-07:00

Szóval, a mai játékunk szintén 24 órás szerepjáték, a Heavy metal magic (http://www.1km1kt.net/rpg/Heavy_Metal_Magic.php)

Ötlet: 7/10
Kidolgozottság: 2/5
Hangulat 5/10
Elborultság: 3/10
Összesen: 17/35

"The gods made heavy metal, and they saw it was good, they said to play it louder than hellWe promised that we would" - Manowar
Ezzel a kis idézettel kezdődik maga a játék, ami valahogy minden egyes részében középszerű, ám aminek az összhatása mégis elég kellemes.
Három tulajdonság létezik, Előadókészség, Erő, Fizikum. Nem is nagyon kell több, a játék ugyanis kizárólag metálegyüttesek körül forog, túl sok más nem is kell egy igazán jó koncerthez. Mindhez választhatsz specializációkat, az egyik fő képességedhez 5, a másikhoz 3, a harmadikhoz 1 jár. Nos, maga a rendszer nem túl eredeti, előre eldöntöd, hogy "low chord" -ot, vagy "high chord" -ot játszol (Erről megkérdeztem egy ismerősömet, aki egy grunge zenekar gitárosa, de nem tudta értelmes fordítását adni. A magam részéről maradok az alsó hang és a felső hang mellett, bár ez nem túl eredeti. Ha alsó hangot játszol, 1-3 jelent sikert, ha felső hangot, 4-6. Azt hogy hány kockával dobsz, a SM (Stage Manger - színpadrendező?) dönti el, minél könnyebb a feladat, annál többel. A mágia összesen nem foglal el két oldal, így elég keveset lehet megtudni a működéséről, lényegében van Szimpatikus Mágia, Alkímia, és Varázslás. Ennyi. Manát kézenfekvő módon a közönségből nyerhetsz, akiknek éppen játszol. Külön fejezet foglalkozik az ördöggel kötendő paktumokkal, és hogy mennyit is ér egészen pontosan a lelked.
Ennyi. Nem túl bonyolult rendszer, de legalább nem kell sokat vessződni a megtanulásával. Valószínűleg jó pár érdekes kalandot lehetne szőni démonok, csajok, és metál köré. Nekem tetszik.

2006-09-05T07:58:00.000-07:00

Újra végiglapoztam a Summariumot, és megbizonyosodtam róla, hogy a MAGUS -hoz valaha kiadott legjobb kiegészítő. (A második legjobb a Bestiárium) Az egyes Ynevi fajokról szóló részek egyszerűen tökéletesek. Személyes kedvenceim az orkok, akik végre nem az ADnD -s buta, félállati sorban tengődő rablók (Ha azok, akkor miért nem irtják ki őket az emberek egyszerűen?), hanem egy nagy múltú, erős harcos hagyományokkal rendelkező, törzsi keretek közt élő nép. Nem is karom nagyon koptatni a billentyűket, mindenki olvassa el magának! A törpéket sosem szerettem, SZVSZ a legtöbb világban olyan mániákus mesteremberek, oszt jóvan. Itt se nagyon törtek ki ebből a skatulyából, de azért a szerzők elég árnyalt képet festettek tarinról ahhoz, hogy élvezetes legyen egy törpével játszani. Az elfek pedig egyszerűen pompásak. Kráni elfek, északi elfek, saját hagyományokkal, kalahorákkal, miegymással. Nagyon eltalált fejezet ez. A könyv többi része nem ilyen jó, de ugye minden viszonylagos, hisz bármelyik másik kiegészítő díszére válnának, csak itt valahogy ezek mellett a zseniális fejezetek mellett kicsit elszürkülnek.

2006-09-05T07:57:00.000-07:00

Találtam pár jó Cthulhu modult. Ezek a modulok 8 - 10 évesek, és még mindig azonnal hozzáférhetőek, ráadásul magyar hubokról is. Felteszem angol közönségű hubokon még sűrűbben találhatóak. Jellemzően mind egy ficere írta. Lehet, nekem is be kellene szállnom ebbe a nemes versengésbe? Ismert, népszerű szerepjátékokhoz írni pár játszható modult, majd ingyér föltenni minden létező fájlcserélő hálózatra a halhatatlanság egyik modern formája. Nyilván minél több rendszerre négy - öt modult (d20, Vampire, Cthulhu, meg mi az, ami mostanában népszerű, és elég nagy kiadó erőlteti ahhoz, hogy húsz év múlva is legyen még?), és aztán had menjen. A végén még meg is valósítom.
Amúgy ha már a Cthulhunál tartunk: Sokat töprengtem az Épelme - veszteségen. Ugyebár Lovecraft műveiben a nyomozók gyakran megtébolyodnak, amikor a Mítosz lényeivel találkoznak. Nyilván olyasmivel találkoznak, ami neveltetésük alapján, illetve mindazon ismeretek alapján amelyeket kisiskolás koruk óta töltöttek a fejükbe, egyszerűen lehetetlen. No igen, ez rendben is van, ha én arra jönnék haza, hogy a kéróban megfordult a gravitáció, valószínűleg én is eléggé meglepődnék. No igen, de Lovecraftnál általában az első találkozás szokott ilyesmivel végződni. De mi van akkor, ha tapasztalt nyomozók találkoznak ilyesmikkel. Aki már látott mélységlakót, és éji huhogányt, meg valami csápos izét, azt nem hiszem, hogy túlzottan felzaklatná az n+1 -edik nagy csápos izé. Ugyanígy, aki kétszer látott már valami durvább varázslatot, azt már nem nagyon hatja meg a harmadik, negyedik, satöbbi, mert egyszerűen lerendezte magában, hogy igen, mágia létezik, vannak ismeretlen erők. Pont.
Kicsit úgy képzelem el, mint az első világháború lövészárkait, ahol a katonák teljes lelki nyugalommal tették a csajkájukat az árok szélén fekvő halottak merev kezébe, mert egyszerűen már hozzászoktakl elfogadták. Így tudnám elképzelni egy tapasztaltabb nyomozó találkozását valami teljesen ismereten rémséggel, ahogy megvonja a vállát, csőre tölt, és elkönyveli, hogy megint itt egy újabb takony, amit el kell taposni.
Szabályokra nehéz lenne mindezt lefordítani, talán egy új százalékos tulajdonság, ami egyről indul, és minden újabb Mítosz lény, varázslat, miegymás ad rá egy jelzőt, amivel növelni lehetne, és ez alá dobva nullázna minden Mítosz által kiváltott Épelme - csökkenést. Bár ez valószínűleg a nyomozók túlélési esélyeit megduplázná - háromszorozná.

2006-09-05T07:56:00.000-07:00

2006-09-05T07:55:00.001-07:00

Szóval teljesen lenyűgöztek a 24 órás szerepjátékok, itt egy kis kritika az egyikről:
Graham Walmsley: Dirty Fucking Freaks(http://www.1km1kt.net/rpg/Dirty_Freaks.php)

Ötlet: 6/10
Kidolgozottság: 2/5
Hangulat 8/10
Elborultság: 9/10
Összesen: 25/35

No, szóval itt egy igazán elborult játék. A szerző előszava szerint direkte olyan játékot akart írni, amiben bunyó és szex is van, és ahol mindkettő szórakoztató. Alapvetően ez egy élő szerepjáték, de SZVSZ annak elég durva, és nem is hiszem, hogy 4 - 5 embernél több esetén bármi értelmes kisülne belőle, úgyhogy inkább asztali változatban játszhatóbb.
"1872, Anglia. A lenyugvó nap fényében bezár a cirkusz. Másnap am mutatványosok elhagyják a várost, de ma éjjel a szörnyszülöttek tartják fesztiváljukat. A szörnyek a cirkusz sztárjai. (Nincs igazán jó magyar szó a "freak" -re. Szörnyszülött?) Az erőművészek, majomeberek, szakállas hölgyek. Mindannyian torzak, mindannyiukat saját démonaik kísértik. Ma éjjel kiöltöznek, és úgy tesznek, mintha gyönyörűek lennének.Isznak, aztán bunyóznak. A balhék látványosak, villogó késekkel, oda - odakiáltott sértésekkel, ömlő vérrel. Miért is harcolnak? Nőkért, férfiakért, vagy éppen a becsületükért. A többiek nézik és buzdítják őket.A harc után basznak. Minden sarkon kefélnek, és minden lyukat kihasználnak. A férfiak egymást basszák, amíg a nők nézik. Aztán a férfiak dugják a nőket, mad a nők dugnak, amit a férfiak figyelnek. Néhányan lágyan kefélnek, néhányan keményen. Néhányan ütik is egymást. Van aki leszorítja a másikat. És néhányan lassan szeretkeznek a harmatos fűben, miközben úgy tesznek, mintha szerelmesek lennének.De sosem szerelmesek igazán. Senki sem kefél szerelemből.A dugással próbálják elnyomni a fájdalmat."

No, ez az alaphelyzet, eleve elég beteg, de még lehet fokozni. Minden karakter valamilyen torzszülött, a karakterlapja mindössze az előtörténetéből áll. Az előtörténet a karakter életének hat fájdalmát, és egyetlen szépségét írja körül, no meg hogy került a cirkuszba. Ezen kívül a karakternek lehet még nemi betegsége, ha akar. Ennyi. nyilván nem elég egy kifinomult rendszerhez, de megteszi.A rendszer nagyon egyszerű: Lehet dugni és harcolni. Alapvetően mindkettő egyformán megy: Aki kezd, fog egy pénzdarabot, és elrejti az egyik markában. Ha a másik nem találja ki, melyik kezében van, abban a körben az történik, amit az első játékos kar. Ha kitalálja, átveszi az érmét, és ő mondhatja meg, mi történik a következő körben.Durva. minen egyes sikeres dugás és harc elnyomja egy fájdalmadat. Ha az este végére minden fájdalmadat elfelejted, egyet véglegesen kihúzhatsz a karakterlapodról. Ha Marad még az este végére is fájdalmad, kapsz egy újat. Ha minden fájdalmad elmúlt, elhagyhatod a cirkuszt, és többé - kevésbé normális életet élhetsz. Ha összejött 15 fájdalmad, öngyilkos leszel.
Ennyi. Jó kis játék, könnyű esti szórakozás, mondjuk 18 év alatt nem nagyon javasolnám senkinek.

2006-09-05T07:55:00.000-07:00

No, kicsit alaposabban átlapoztam az Új Vampire könyvet, de a véleményem nem változott. A régi könyv zanzásított változata, egy szem új ötlet nincs benne, sőt ahogy elnézegettem, közelebb áll az első kiadáshoz, mint a harmadikhoz. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy új klánokat találjanak ki. A szószedetet például gyakorlatilag egyszerűen átmásolták a régi Vampir könyvből. No mindegy, nyilván ők is pénzből élnek.
Ami viszont mostanában fellelkesített: Létezik egy 24 órás RPG mozgalom. A lényege annyi, hogy 24 óra alatt kell megírni egy teljes szerepjátékot. Így a végeredmény egészen különleges: Pár oldalon néhány ötlet, valami kis szabályrendszer, oszt' annyi. Szívesen olvasgatom ezeket a játékokat, részint mivel hamar ki lehet végezni egy - egy rendszerecskét, részint mert töménytelen sok van belőlük, ráadásul ingyenesek. Nem azt mondom, hogy mind zseniális, de vannak köztük igazi gyöngyszemek.

www.1km1kt.net Ez az "Ezer majom, ezer írógép" oldal, az ilyen szerepjátékok lelőhelye. Ha lesz időm, írok részletesen is egy - egy játékról.

2006-09-05T07:54:00.000-07:00

Igen, magamat szenvedélyes szerepjátékosnak tartom, mégis ha utánaszámolnék, kijönne, hogy lassan két éve nem játszottam egyszer sem. A probléma egyik része csak, hogy nincs időm. A másik,hogy csapat sincs. A haverjaim mind ugyanolyan elfoglaltak, mint én, és nem igazán lehet őket elrángatni egy jó kis esti játékra. Lehet, ez a vége mindenkinél? Barátnőkkel töltött esték, ifjonti hevület meg ablakban. No igen, valamikor fel is kell nőni.
Bár az én szokásaim is változtak. Kissrác koromban ha rátehettem mocskos kis mancsaimat egy szabálykönyvre, átolvastam, és kimazsoláztam belőle a jobb részeket. Manapság idő hiányában épp csak átpörgetem őket. Bár nem is tudom, mintha a szabálykönyek is változtak volna. Nagyobbrészt üres önismétlésbe fajulnak. Most lapoztam bele az új Vampire könyvbe. Vampire, the Requiem. Annak idején imádtam a Vampire -t. Üde színfoltnak számított, kellően egyszerű rendszerrel izgalmas alapötlettel, ízlésesen elbrult kidolgozással. Imádtam. Aztán elkezdtek szaporodni a kiegészítők. Mindegyikben 20 - 30 teljesen új, teljesen értelmetlen, és egyre nevetségesebb szakszó, a vámpírok életének minden egyes másodpercére. Minden második sarkon ősöreg Káiniták bújkáltak. Ha jól emlékszem az eredeti arány szerint 100.000 emberre jutott egyetlen vámpír. Ez összesen 60.000 vámpír az egész földön. Ehhez képest ahányat nevesítettek! Aztán jött a bejelentés, amire megdobbant a szívem: VÉge a Vampire -nek, beszüntetik az egész sorozatot. Csodáltam a White Wolfos fiúkat. Micsoda bátorság, hogy a fejőstehenüket is képesek levágni, ha már kezdi megcsúfolni egykori önmagát.
Aztán jött az új kiadás. Még egy bőr. Ötlettelen, a régi Vampire könyv zanzásított kiadása. Viszont úgy tűnik, a halhatatlan vámpírok laza két év alatt egységesen stílust váltottak, és a tetkós - börszerkósból olyan plázacicás - üzletasszonyosok lettek. No igen. Haladni kell a korral...

KONZERV01

2006-09-05T07:51:00.000-07:00

Szóval, a régi blogom bejegyzéseit próbálom meg áthozni ide, mivel sajnos nem tudtam kiigazodni a rendszeren. Ennyi. Lássuk a legeslegelső postot:

Hm... Hogy miért is ragadtam billentyűzetet? No igen, volna egy csomó gondolat - cserepem a kedvenc hobbimról, de valahogy sohasem vettem a fáradtságot, hogy kerek egésszé dolgozzam őket össze. Marad ez a nagyobbrészt töredékes forma.
Konkrétan tegnap olvastam a Delta Green kiegészítőt Call of Cthulhuhoz, és valahogy kicsit üresnek éreztem. Mintha a könyv nagy része egyszerűen csak azért íródott volna, hogy valahogy eladható méretűre növelje az alapjában véve fantasztikus első fejezetet. A Karotechia egyáltalán nem illik a képbe, a Saucer watch pedig gyakorlatilag ballaszt - szöveg. Fele ilyen terjedelemben sokkal izgalmasabb lett volna.

2006-09-05T07:49:00.000-07:00

No, kíváncsi vagyok, ez a motor kezeli -e az ékezetes betűket?

No?